Történeteket mesél el festményeiben a cseszneki Papp Norbert

Miért kezdett el festészettel foglalkozni? Eleinte sokáig alkalmazott grafikusként dolgozott.

– Kamaszkoromban nagyon inspiráltak a képregények, a könyvek illusztrációi. Mindig szívesen rajzoltam. Jártam rajzszakkörbe is, és elég hamar világos lett számomra, hogy leginkább ezzel szeretnék foglalkozni. A képzőművészeti főiskolára nem vettek fel, ezért egy reklámstúdióban helyezkedtem el. Nyolc-tíz évig itt dolgoztam, számos rajzolási, tervezési feladatot kaptam, így a gyakorlat váltotta ki a felsőfokú képzést esetemben. Szabadidőmben, esténként, hétvégente pedig a saját műveimmel foglalkoztam. Több irányzatot, sokféle dolgot kipróbáltam. Aztán már minden hónapban csak két hetet dolgoztam a munkahelyemen, fokozatosan az alkotás vette át a főszerepet az életemben. Tizenhárom éve már teljesen szabadúszó vagyok, jobbára csak a festményeimet készítem. Rendre akad azonban még pár alkalmazott grafikai megbízásom, vagy például illusztrációkat kérnek tőlem, de ezek is inkább már képzőművészeti hangulatú munkák.

Képei mind gondolkodásra késztetik az embert. Ahogy szemléli azokat, több réteg tűnik fel bennük, több üzenet. A nyilvánvalóbbak elsőre szembetűnőek, aztán pedig rejtettebbek bújnak elő.

– Van ebben szándékosság. Jellemzően történeteket mesélek el képekben. A homok­animáció során pedig még inkább. Valóban nemcsak egy dolgot ábrázolok egy alkotáson, hanem több rétegük van a műveimnek. Ezek hol kapcsolatban vannak egymással, hol pedig nem. De mindig játékosság van ebben. Ez annak is köszönhető, amit már említettem, hogy a képregények nagy hatással voltak rám. Emellett a szecesszió is. Az illusztrá­ciós műfajok során szerzett tapasztalat is megmaradt nálam, nem tudok teljesen kibújni a bőrömből.

Pályája során megélt jelentősebb változásokat? Elkülöníthetők ezek alapján különböző korszakai?

– Inkább úgy mondanám, hogy csiszolódtam az évek során. Vonalas alkotó vagyok. Nehéz is besorolni, hogy inkább grafikus, vagy inkább festő. A szakma részéről volt arra irányuló nyomás, hogy az egyik vagy a másik műfajba álljak be, de én ezt nem szeretném. A technikámat a grafika és a festészet ötvözete jellemzi. A szecessziós vonalvezetés erőteljesen megjelenik nálam. A témaválasztásaimnál jelentősebb változás figyelhető meg. Sokáig az a világ ihletett meg, ami körülvett. A hely, ahol élek, az emberek, akikkel találkoztam, az impressziók, a benyomások, amelyek egy-egy élethelyzet kapcsán kialakultak bennem. Három-négy éve viszont inkább a belső megéléseim, tapasztalásaim, érzéseim, álmaim, vízióim jelennek meg a képeimen. Megfordult a korábbi tendencia: nem a látványt alakítom a műveimen, hanem a belsőmet vetítem ki a vászonra.

Csesznek mennyire jelenik meg a képein? Megihleti a település különleges épített, természeti környezete?

– Továbbra is sokat tartózkodom Győrben, de másfél éve gyakran jövök Csesznekre. Ebben a faluban a természet közelsége, a Bakony számomra misztikus erdői, dimbes-dombos tájai sokat jelentenek nekem. Ha csak pár órás sétát teszek a környéken, már egészen más lelkiállapotba kerülök. Inkább ez a hangulat van hatással az alkotásaimra, nem a konkrét formák, amelyek a közelben láthatóak. Természeti elemeket igyekszem becsempészni képeimbe, de az épített környezet épp látható formái nem köszönnek vissza a műveimről. Azért sem, mert egyfajta kortalanság elérésére törekszem a festészetben, egy épület kinézete pedig idővel mindig változik.

Az apaság változtatott a művészetén?

– A felelősségvállalás a kisfiam megszületésekor természetesen erősebb lett bennem. Ez az alkotói munkámat úgy befolyásolja, hogy jobban meggondolom, mit teszek a vászonra, milyen üzenetet hordoznak a képeim. Ez most jobban előtérbe, fókuszba került. Többet foglalkoztat ez a része az alkotófolyamatnak. Kevesebb művet is készítek, de azok – úgy érzem – sűrűbb tartalmúak. Ám ez nemcsak azzal függhet össze, hogy apa lettem, hanem az ember természetes érésével is. Talán nálam ez a kettő épp egybeesett.

Korábban egy alkalommal elégette azokat a munkáit, amelyeket hosszabb ideje nem tudott eladni, hogy az energiájukat visszajuttassa a teremtő körfogásba. Erről a tettéről megoszlottak a vélemények.

– Nem öncélúan, nem csupán a saját örömömre alkotok, hanem azért, hogy egy-egy alkotásom különböző térbe kerülve tovább élhessen. Azokról, amelyek sokáig a műteremben maradnak, azt gondolom, hogy nem akartak másokhoz eljutni. Belső meditáció, érzet alapján született meg bennem a gondolat, hogy ezek sorsára megoldást jelent, ha visszajutnak a spirituális körforgásba. Ezt sokan megértették, többen kifogásolták. De nem is kell mindenkinek mindennel egyetértenie.

Arról is beszélt nyilatkozatai­ban, hogy áramlásba szeretne kerülni az élményekkel, és ehhez az egóját kicsit hátrébb kell léptetnie.

– Az egó jó dolog, ha jól tudjuk használni. Ha túlfuttatjuk, az görcsösséghez, merevséghez, a hatalom és a birtoklás vágyához vezet. Az áramlás pedig olyan érzés, amely során egy közös mozgás részei lehetünk, összhangban a világgal, a természettel. Ezekre kell a hétköznapokban nagyobb figyelmet fordítani, és közben nem kell teljesen leépíteni az egót. A sodródás céltalan csapódások sora. Nem erről van szó, hanem áramlásról. Annak van iránya, mely során együttműködünk a természettel, a környezetünkkel, van is a történésekre ráhatásunk, de nem kicsikarni akarjuk azokat.

Homokanimációs bemutatóiról talán ismertebb is hazánkban és a határainkon túl, mint a tárlatokon is kiállítható festményeiről. Hogy látja a jövőbeni bemutatkozási lehetőségeit az egyre inkább digitalizálódó világban, a járványveszély közepette?

– Valóban sokan ismertek meg azokon a rendezvényeken, fesztiválokon, konferenciákon, ahol a homokanimáció révén történeteket meséltem el. Ezekben a közösségi lehetőségekben hiszek, ahol az alkotó találkozhat is a közönségével. A kiállításoknak életmódunk megváltozása miatt csökkent a szerepük. Ezt el kell fogadni. Az online térnek viszont megnőtt a jelentősége. Pár homokanimációs videóklipet készítettem is az utóbbi időben, ezek megnézhetőek a neten, online konferenciákon is részt vettem. Művészként mostanában a virtuális valóságban alkotás területén is igyekszem kipróbálni magamat.