Lélektől lélekig szóló találkozások a tapolcai írónő kötetében

– Az ötlethez aztán szerzőtársakat kerestem különböző fórumokon felhívást téve közzé. Arra kértem azokat, akik olvasták és a szeretetlánchoz csatlakozni szándékoznak, hogy segítsenek abban: a mi Dekameronunk más legyen, mint Boccaccióé.

Az olasz író, költő műve az 1348-as firenzei pestisjárványhoz kötődik. A kényszerből összezárt tíz fiatal naponta tíz pajzán történetet mesélt tíz napon keresztül egymásnak. Új kötetemben is a lelket, hitet, reményt és nem utolsósorban az egymás iránti szeretetet sugározza minden láncszemnyi történet – idézte fel a kezdeteket a szerző. – Bevallom őszintén, tartottam attól, hogy a felhívásom nem talál visszhangra.

– Aztán érkezni kezdtek az írások. Volt köztük olyan is, amelyben arról írt nekem valaki, hogy miért csak a jó dolgokról, a szépről írunk, hiszen a fény mellett ott van a sötétség is. Azt kellene ref- lektorfénybe állítani. Elgondolkodtam. Valóban az lenne a feladatom, hogy az elrettentő példák sokaságát szedjem csokorba? Tudtam, hogy sok kötet telne meg a szeretethiányos emberektől, emberekről szóló írásokkal. De én nem ezt akartam. Hála istennek, nem is olyan tartalmú írásokat kaptam a szerzőtársaimtól. Felvállaltuk azt, hogy most egymás erősítésének van itt az ideje. Tettük ezt oly módon, hogy nemcsak az embert, de a mindenkori jó embert állítottuk írásaink középpontjába. Bizonyítva ezzel azt, hogy az embereket mély és megingathatatlan szeretet kapcsolja össze, csak figyelnünk kell a másikra, és a lelkünkkel kell mérni az időt. A Bibliában 365-ször olvasható: „Ne féljetek!” Jut belőle az év minden napjára. Hát ne féljünk, szeressünk! – mondta a szerző, aki szólt arról is, hogy a világ különböző tájairól érkeztek hozzá művek. Kapott írást Ausztráliából, Svájcból, Németországból, Angliából, Ausztriából éppúgy, mint hazai településekről. A beérkező írások gazdag műfaji skálán mozognak. Van közöttük novella, vers, esszé, naplótöredék, vallomás, visszaemlékezés. Szerzőik az élet más és más területein tevékenykednek, író, énekes, pedagógus, bolti eladó, újságíró, könyvelő, vendéglőtulajdonos, néptáncos, idős és fiatal egy- aránt található köztük.

– Ahány történet, annyi csoda. Minden bennük van, ami emberi: jókedv és szomorúság, könnycsepp és kacagás, születés és halál. A sokszínű és sokféle üzenet egyben azonos: végtelen humánum árad mindegyikből – szögezi le a szerkesztő.

A szép kivitelű kiadványban hetvenhét szerző százhúsz írása olvasható.

– Nem gondoltam, hogy ilyen nagy feladat, kihívás elé állít a Szeretetlánc a járvány idején szerkesztése. Meggyötört, ugyanakkor felemelt. A lélektől lélekig szóló találkozások sora gyógyír is volt nekem. A történetek olvasásakor úgy éreztem magam, mint az a kisgyerek, aki a búcsúban vigaszként egy kaleidoszkópot kap ajándékba. Csak míg abban az optikai játékban ő a színes, kis tárgyak végtelen variációjában gyönyörködhet, addig én a sokszínű történeteken keresztül sokféle emberi sorsba, élethelyzetbe pillanthattam be.

Hiszem és vallom, ha valaki megosztja másokkal a szívének nagyon kedves, de eddig ki nem mondott, le nem írt, rejtve maradt, személyes történeteit, az nemcsak az olvasónak, de neki, a közreadónak is javára válik. Mert felszabadító érzés lehet egy utolsó pillanatban kimondott köszönöm, a jóság és a szeretet megtapasztalásának le­írása, egy humorral gazdagon fűszerezett úti élmény, vagy egy szeretett kis állat elvesztése miatti szomorúság, esetleg egy napfelkelte varázsának megosztása éppúgy, mint egy életre szóló barátság emlékképeinek felidézése – teszi hozzá a szerkesztő.

A könyvben található írásokat sok fotó egészíti ki. Külön említést érdemelnek azok a festmények és grafikák, amelyekkel Németh Mira, a 16 éves gimnazista illusztrálta a kiadványt, ezzel is erősítve az irodalmi élményt adó írások mondanivalóját.

A mű szerkesztésének rendezői elvét egyetlen tényező, az elmúlt egy év idejének mú­lá­sa határozta meg. Ezért lett a fejezetek címe: Tavasz, Húsvét, Nyár, Ősz, Tél, Karácsony és Tavaszra várva. Amint N. Horváth Erzsébet az előszóban írta, köszönetet mond, ha valaki a láncszemnyi szeretettörténeteket olvasva, a könyvkaleidoszkópot forgatva vevőjük az üzeneteknek. Azoknak, amelyekben azt fogalmazták meg a szerzők, hogy az embernek a legszentebb feladata, hogy éljen és szeressen. Mert szeretetre született.