Online tartják a kapcsolatot a járvány idején a litéri táncosok

Hatvan éves jubileumát tavalyelőtt ünnepelhette meg a Litéri Zöldág Néptáncegyüttes. Pintér Katalin, Szabó Sándor és Szabó-Hoffer Nikolett látja el a művészeti vezetői feladatokat, a tizenegy éve megalakított egyesületük elnöke Csiszárné Baranyai Anita. Mindannyian gyerekként, fiatalként kezdtek el településükön néptáncolni a csoportban, amit 1959-ben egy akkor odaköltöző fiatal tanárnő, Kuti Mária alapított meg. Rimócról – ahol akkoriban még hordták a viseleteket – került Litérre és fontosnak tartotta a hagyományok továbbéltetését.

Először saját általános iskolai osztályának tagjainak mutatta meg a néptánc alaplépéseit, aztán az esztendők során egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Akik néptáncosként nőttek fel, később beíratták gyerekeiket is a csoportba. Már nem volt olyan ház, család a községben, amelyből valaki ne tartozott volna több generációt összefogó közösségükhöz. Vezetőjük legendás néptáncoktatóvá vált.

Csapata képviselte Veszprém megyét az első Repülj páva versenyen. Ehhez a néptáncmozgalomban elismert Foltin Jolán és Novák Ferenc készített koreográfiát nekik „Szállj elő zöldág!” címmel. Ezért választották aztán a Zöldág nevet.

Óvodásoktól a nagypapákig

Most is az óvodásoktól a nagypapákig öt korcsoportban összesen mintegy százhúsz táncosa van a litérieknek. Az elmúlt évtizedek során hazai és külföldi sikereik nyomán környékbeliek is beléptek közéjük. Ugyan november óta nem találkozhatnak, csak online próbálnak kapcsolatot tartani, adnak feladatokat a gyerekeknek, akik videós felvételeket készítenek arról, ahogy otthon gyakorolnak, népdalokat énekelnek. Nyáron még lelkesen vettek részt a tánctáborokban, most meg kell várniuk, míg a koronavírusjárvány terjedésének enyhülése megengedi, újra rendszeresen együtt lehessenek. Szeretnék mielőbb újra folytatni azt a szép hagyományt, amit már az együttes alakított ki több mint tíz éve: jeles ünnepeinket bemutatják, felelevenítik, megjelenítik a településen a vízkereszttől a regölésig. Ezeken a rendezvényeken szinte az egész falu megmozdul és nem is lehetne talán ennél szebben, jobban megőrizni hagyományainkat, melyek alkalmat adnak arra, hogy eleink életmódját megtartsuk emlékezetünkben, és arra is, hogy összetartóbbak legyenek a helyiek.

Kikapcsolódás és kifejezésmód

A Zöldágban az alsósok először jellemzően dunántúli és moldvai táncokat sajátítanak el, a felsősök a keleti magyarlakta vidékek lépéseit is. A zöldágjárást – amely a Balaton-felvidéken máig élő hagyomány – szintén megtanulják, ahogy bakonyi, mezőföldi játékokat is. Szentgálon korábban idősektől igyekeztek összegyűjteni, ellesni olyan táncokat, szokásokat, amelyekre ők még emlékeztek. Repertoárjuk darabjainak összeállítására jellemzően neves koreográfusokat is felkérnek, a sajátjaik mellett. Helyi tánchagyományok szinte nincsenek. Litér egy korán iparosodott település, amely korábban csak egyutcás majorság volt. A fűzfői gyár működése során épült ki jobban.

- Szerencsések vagyunk itt a Kárpát-medencében, őseink gazdag kulturális örökséget hagytak ránk. Rácsodálkoznak ma is sokan, milyen szépek, erőt, méltóságot képviselők táncaink. Persze a hozzánk járóknak az is előnyös, hogy testük, tartásuk formálására is alkalmas ez a mozgásforma. Színházi darabokban is közreműködtünk már, szeretünk koreográfiáinkkal történeteket elmesélni, érzéseket kifejezni és lényegesnek tartjuk, hogy a tánc, a zene eredeti funkcióját megőrizzük. Az önfeledt szórakozásra ad alkalmat, ezt élik át táncosaink és közönségünk is. Elsődleges célunk az élményszerű néptánctanítás, de hagyományaink művészi kifejezésmód eszközei is lehetnek – mondták el a Zöldág vezetői és hozzátették: több határon túli – erdélyi, felvidéki, kárpátaljai – néptánccsoporttal tartják a kapcsolatot. Az is fontos nekik, hogy fiatalabb generációkban tudatosítsák: velük is összetartozunk.

Három kislány üveggel a fején

A litéri Zöldágban táncolók közül többen más csoportokat alakítottak országszerte. A helyiek pedig most az internet révén tartják a kapcsolatot tanítványaikkal. Elmondták, hogy egy anyuka, akinek három kislánya jár hozzájuk, otthon beöltöztette próbaruhába őket, úgy járták el az üveges táncot, amit épp tanulnak. Persze ezt meg is örökítették, hogy láthassák a többiek is. Már nagyon várják mindannyian, hogy újra együtt gyakorolhassanak. Oktatóik mindig figyelnek arra is, hogy a néptánc alaplépései mellett az adott tájegység viseleteiről, szokásairól, díszítésmódjairól, sőt még régi gasztronómiájáról is beszéljenek nekik. Gyönyörű kincs ugyanis ez az örökségünk – tudja ezt családias közösségük összes tagja.