Pelikán, bárány és feszület – A húsvéti szimbólumok nyomában

Ha meg szeretnénk érteni a történelem bármely korszakának hitvilágát, vagy bármely időszak társas életét, akkor az egyszerű emberből kell kiindulni. Pátkai Ádám Sándor szerint a legtöbb esetben nem a dogmatikáját és teológiáját ismeri az ember a saját hitének, hiszen a keresztény vallás – ahogyan az összes többi világvallás – a legegyszerűbb módon szól a híveihez: szimbólumokban gondolkodik.

- A szimbólumok megmutatják azt, hogy tulajdonképpen „mit kell hinni”. Minden hitnek megvan a saját, belső szimbólumrendszere, nyilván azért, hogy minél egyszerűbben elérhessék a híveket. A keresztény hit központi eleme Krisztus, az ő élete, kereszthalála, és a megváltás folyamata. Nyilván, ennek a feszület lett a szimbóluma. Krisztus a kereszten igazából magát a megváltás pillanatát szimbolizálja – mondta el Pátkai Ádám Sándor.

Krisztus életét adja az emberiség megváltásáért, éppen ezért a nagyon kedvelt szimbólum az „Isten báránya” is, vagyis „Agnus dei” ábrázolás, ami már az ősegyházban is elterjedt volt. A 4-5. században megjelennek szimbólumként a bárányábrázolások, de a középkor ismét elkezdi használni a képi ábrázolásokat, felfrissíti ezeket, és ebből az időszakból nagyon sok “Isten báránya” szimbólum maradt fenn.

- A Laczkó Dezső Múzeumban látható egyik tárgyunk is egy ilyen szimbólumot ábrázol. Ez egy zárókő, ami a templomokban a boltozat központi köve, ami az egész épületet lényegében összetartja. A zárókövön nagyon gyakran áldó kezeket, címereket szerepeltetnek, de a pelikán és az Isten báránya ábrázolás is gyakori – tette hozzá.

A pelikán szimbólum a 14-15. században terjedt el, szintén Jézust jelképezve. A pelikán egy olyan madár, ami hogyha nem talál élelmet a fiókáinak, akkor a saját vérével táplálja őket: felszakítja a saját húsát, és abból eteti a fiókákat. – A fiait vérével tápláló pelikánnak hívják ezt a szimbólumot, ami ezen a kályhacsempén is látszik. Vallási ábrázolás, tehát templomokban, falfestményen, zárókövön is előfordul. A múzeumban is megtalálható kályhacsempe is szakrális közegből került elő, a nagyvázsonyi Szent Mihály pálos kolostorból származik, a 15. század második felére keltezhető. Ezt azért tudjuk egész jól keltezni, mert az 1480-as években alapították és építik a pálos kolostort Nagyvázsonyban.

Felsőörsről, egy papi sírból került elő az az aprócska feszület, amely szintén megtalálható a múzeum tárgyai között. Kis méretéből fakadóan azt feltételezik, hogy a szakrális viselet része volt, mellkeresztként funkcionálhatott. – A kereszten olvasható „INRI” felirat egyértelművé teszi a Jézus a kereszten ábrázolást, emellett a fej fölött található glóriában lévő kereszt is biztosítékot ad. Ha az ábrázoláskor a fej körül csak egy glória van, akkor az csupán egy szentet ábrázol, viszont, ha a glóriában van egy kereszt is, akkor az minden esetben Jézust szimbolizálja – tette hozzá.

A középkorból származó szimbólumok a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódnak, Jézus szenvedését és a megváltást ábrázolják.

Korábbi cikkünk a témában:

https://www.veol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/viragvasarnap-veszprem-megye-husvet-4518847/