2021.02.01. 07:00
Bakonyi József órásmester a vidám, változatos darabokat kedveli
Egyre anyagiasabb világunkban jó arról hallani, hogy valaki önzetlenül támogat valakit vagy valamit. Mondjuk, egy színházat. Jelen történetünk Bakonyi Józsefről, az ismert órásmesterről szól.
Bakonyi József még ezekben az időkben sem hajlandó lemondani örök szerelméről, a színházról: az online előadásokat is nagy izgalommal várja
Fotó: Mátételki András
A hetvenéves férfi fekete kabátban és fekete, széles karimájú kalapban jellegzetes alakja a megyeszékhely belvárosának. Hivatásos színházrajongó. Évtizedeken át tapsolt a produkciók után a Petőfi Színházban, ám amikor Vándorfi László megalapította a Várszínházat, átcsábult a fiatalokat felvonultató társulathoz, leginkább a darabválasztás miatt.
– Egész heti munka után, amikor elfárad az ember, nem drámákat akar nézni, hanem felszabadultan nevetni vidám történeteken. Persze itt is műsorra tűznek egy-egy fajsúlyosabb előadást, de nem mindegy, milyen arányban. Az igazgató sok fiatal színésszel dolgozik, akik idő után cserélődnek, jönnek az újabb tehetségek, de a mag nem változik. Gondolok itt Egyed Brigittára, Koscsisák Andrásra, Kovács Ágnes Magdolnára, Kiss T. Istvánra, Pap Líviára, Oravecz Editre. Külön említeném Szelle Dávidot, aki nemcsak játszik, rendez is. Nívós produkciókat láthatunk Veszprémben, illetve a megye más városaiban, hiszen a darabokat elviszik vidékre, de még más megyékbe is.
Bakonyi József elmesélte, hogy vagy másfél évtizeddel ezelőtt, amikor polgári társaskörük kapott ajándékba tíz színházjegyet, gondolt egy merészet, s felajánlotta, hogy minden évad végén órát ad ajándékba egy női és egy férfi színésznek. Így ment ez éveken át, ám amikor abbahagyta a kereskedést az órákkal, egy-egy pénzes borítékkal lepte meg a legkiválóbb művészeket. Azóta sem feledkezik meg a legjobbakról.
– Az elmúlt időszakban másfajta támogatást is kitaláltam, amivel a színházat segítem ebben a nehéz időszakban. Nevezetesen, aki felmutatja a bérletét, az kedvezményt kap az elemcsere árából.
Hálául a sok éve tartó támogatásért, Bakonyi József és párja minden évben kap ajándékba premierre szóló bérletet.
– Öröm megnézni egy-egy darabot, amit még hetek múlva is felidézek, elgondolkodom rajta. Van, amelyiket kétszer is megtekintem. A törzsközönség életkorát 25–65 év közé teszem. A darabokról szóló kritikákkal legtöbbször egyetértek.
József, aki hét éve tette át asztalnyi műhelyét a Bástya Áruházba, többnyire csak elemeket cserél az órákban. Megmutatta, már kissé remeg a keze.
– Szakmai ártalom, elfáradtam. Sok évtizedet töltöttem az órák világában, ami komoly koncentrációt és kézügyességet igényel.
De ugorjunk csak vissza az időben! A Dózsa általános iskolában végzett vékonyka kisfiút édesapja beszélte rá, hogy legyen órás. A pápai székhelyű szövetkezet veszprémi telephelyén három éven át volt tanuló, csak azután engedték önállóan dolgozni.
Ezerkilencszázhetvenet írtunk, amikor Józsefet elvitték katonának. Meglehetősen színes volt az egyenruhás élete, ugyanis mint amatőr dobost, „bevezényelték” a három hónapos távírászképzés után a pápai tiszti klubba zenélni. Esténként egy zongoristával szórakoztatta a nagyérdeműt. A színpad mögött kapott egy ágyat, így esténként nem kellett bemennie a laktanyába, napközben a klubban kapott kisebb feladatokat.
Egy évvel később megszűnt az aranyélet: földrengés miatt az épület használhatatlanná vált. Az utolsó hónapokban egyike volt azoknak, akik fegyveres kíséretet adtak az éjszaka leple alatt útnak induló, lőszereket, tankokat szállító szerelvényeknek.
Amikor 22 évesen leszerelt, visszament a szakmába, majd három évvel később gondolt egy merészet, s megmérette magát egy versenytárgyaláson. Úgy tudta magát önállósítani, hogy eladta az autóját, hogy letehesse a veszprémi műhely bérleti díjának kaucióját, ahol másik két kollégájával dolgozott együtt.
Pár évvel később ellátogatott néhány órakiállításra, ahol felajánlották neki, hogy áruljon órákat a műhelyében. A forgalom jelentősen fellendült, így sikerült párjával, Timivel bejárnia több országot.
Szomorúan említi, hogy mennyire megváltoztatta az emberek életét a világjárvány. Sokan elvesztették az állásukat, nehéz anyagi helyzetbe kerültek – ezt üzlete forgalmán is érzi.
Sajnálja, hogy 44 éves Ádám fia annak idején csak rövid ideig dolgozott az órás szakmában. Örül viszont annak, hogy három unoka veszi körül. Várja már a tavaszt, hogy ismét nyeregbe szállhasson, ugyanis régóta hobbija a lovaglás. A 25 éves, hófehér Annával ma már csak poroszkálni lehet a Veszprém közeli vidéken, de ez is – mint mondja – nagyszerű érzés. Esténként sokat olvas, de már nagyon várja a színház online előadásait, mert örök szerelméről átmenetileg sem hajlandó lemondani.
