Ritkaságszámba menő régészeti leletet találtak Lovászpatonánál

Közel 1700 éves római kori szarkofág, azaz kőből faragott sírláda került elő egy Lovászpatona melletti szántóföldön múlt szerdán. A benne talált csontváz maradványait a pápai Gróf Esterházy Károly Múzeumban őrzik a csonttani vizsgálatig, a sírköveket pedig e héten emelték ki a földből. Péterváry Tamás, a Gróf Esterházy Károly Múzeum régésze a Naplónak nyilatkozva felidézte, a földtulajdonos, Tóth István, és munkatársai szántás közben találtak rá a leletre, elakadt az ekevas a kőfedőlapban. Azonnal értesítették a múzeum egyik önkéntes kutatóját, Varga Attila állatorvost, ő pedig a múzeumot.

– A múzeum és az önkénteseink együttműködésének gyümölcse, hogy ez a hír befutott hozzánk. Az előkerülés után fél órával már a helyszínen tudtam lenni, ami azért nagy szerencse, mert nem volt ideje senkinek megpiszkálni a sírt. Ilyen szarkofágot érintetlenül a pápai járásban eddig csupán a 19. századból, a régészet klasszikus hőskorából ismerünk – emelte ki Péterváry Tamás régész, hozzátéve, ez nem feltétlenül jelenti, hogy ne bukkannának elő hasonló leletek, azonban ezeknek többségéről nem jut be információ a múzeumba.

Mint megtudtuk, a föld alá temetett szarkofágok főleg a római kor későbbi szakaszára jellemzőek. A nyeregtető formájúra képzett, a római templomépítészetre utaló, a sírnak egyfajta szentély jelleget adó sarokdíszekkel ellátott fedél habarccsal volt rögzítve az egy tömbből kifaragott, magasított kőpárnával ellátott alsó részhez. A légmentes lezárás által maradhatott fenn 1700 éven keresztül rendkívül jó állapotban a láda tartalma.

Az elhunyt csontvázának méretei és jó minőségben megmaradt fogazata alapján 150 centiméter magas, 30 év körüli nő volt.

– Jó módban élő hölgy lehetett. Erre utal mind a temetkezés, mind a láda mellékletei: ékszereket, két kígyófejben végződő karperecet, ezüst gyűrűt, ruhacsatot és hajtűt, valamint gyöngyöket találtunk. A hátán fekvő csontváz ölébe egy igazán különleges és értékes faládikát helyeztek, ami az idő folyamán lapjaira esett szét, de a légmentességnek köszönhetően ezek, illetve a zárszerkezete is megmaradtak. Lemezdíszítésein mitológiai alakokat, valamint Dionüszosz-ünnepet ábrázoltak. Mindebből az következik, hogy egy, a római császárkor késői szakaszában élő előkelő sírját találtuk meg, melyek általában csoportosan kerülnek elő. Valószínűleg több sír, akár az itt egykor volt római villagazdaság tulajdonosainak családi sírkertje lehet a föld alatt – fejtette ki Péterváry Tamás régész, arra alapozva, hogy több római épület is ismert a közelben. A szomszédos település, Nagydém határában került elő a veszprémi múzeumban őrzött bronzszobros házi oltár (lárárium), ami szintén egy tehetősebb római földbirtokos család vagyona lehetett.

Abban, hogy miért most, miért nem korábban került elő a lelet, az erózió, vagyis a felszín folyamatosa pusztulása mellett a mezőgazdasági, földművelési technológia fejlődése játszhatott közre. – Mélyebbre szántanak, erősebb gépek vannak. Jó pár ekealkatrészt találtunk a környéken, tehát nem egy ekét győzött már le ez a kőtömb. Régen ki szokták kerülni az elakadást jelentő helyeket, a mai ekevas viszont képes volt elhúzni a sír fedelét. E fejlődés nyomán egyébként egyre inkább veszélyben is vannak a leletek – húzta alá Péterváry Tamás régész.

A szakemberek célja, hogy a szarkofág Lovászpatonán maradjon, és méltó helyen, fotókkal, információs táblákkal ellátva köztéren legyen kiállítva. Tervezik folytatni a feltárást, mivel az ekevastól nem érzik biztonságban a feltételezett leletegyüttest. Január második felében talajradaros mérést végeznek a helyszínen, ami segít a további sírok pontos helyének meghatározásában. Ezt követően ásatás során tárnák fel a sírokat.