A Hab nem váltja meg a világot, de nem is ez a célja

Lakos Nóra debütáló nagyjátékfilmjéhez is óvatosan közelítettem, de a Hab képes visszahozni a magyar komédiákba vetett hitünket.

Dóra (Kerekes Vica) szerelmi bánatban szenved, ezért minden energiáját a címszereplő cukrászdába öli. A rengeteg kiadás miatt mégis kénytelen lehúzni a rolót, ha csak el nem nyer egy családosoknak járó támogatást. A gond csak az, hogy hősünknek se párja, se gyereke, ezért beszervezi egy férfi ismerősét és a szomszéd kisfiút, hogy néhány napig alkossanak egy famíliát.

Az álcsaládos koncepció nem új keletű, de a Hab nem is feltétlenül a történetben és tartalmilag akar autentikus lenni. Sokkal inkább épít a színgazdag, élettel teli vizualitásra, a kreatív beállításokra és az ezek által kreált atmoszférára. Egy részleteiben működőképes, megoldásaiban kicsit döcögős alkotás, ez utóbbi a film legnagyobb hibája. Az ismerkedés, a konfliktusok, a következmények túl hamar megoldódnak, ezáltal nincs súlyuk, és kicsit felszínessé teszik az alapvetően komoly tétet. Ez önmagában sokat tudna rontani az élményen, de a rendezőnő szinte minden fronton képes pozitívumokkal szolgálni. A már említett színpompás képi világ mellett a főszereplők kellően emberiek, a helyenkénti elnagyoltságuk ellenére is. Dóra filmőrült, a süteményei is olyan reménytelenül szerelmes mozihősök nevét viselik, mint Leonardo DiCaprio és Kate Winslet a Titanicból vagy Woody Allen és Diane Keaton az Annie Hallból. Maximalista, sokszor dönt elhamarkodottan, de ettől válik még hitelesebbé. Persze ehhez kellett Kerekes Vica is, aki egy két lábon járó tündér. Szépsége és magával ragadó kisugárzása nagyjából lehetetlenné teszi, hogy ne legyünk oda érte. Partnere, Mátray László remekül hozza a sármos szívtiprót, lazasága és humora tökéletes egyensúlyban áll Dóra kissé merev stílusával, így alkotva meg a hibátlan kémiát kettejük között.

A Gyarmati Erik által megformált Lacika szintén üdítő színfolt, a koraérett színészpalánta karakter hatalmas túlzás, de emiatt lesz különleges és kedvelhető. Ez pedig elmondható a komplett műről is. Hiá­ba látjuk a hibáit, hiába tud helyenként bosszantó lenni, ez a bájosan elemelt világ képes magába szippantani a nézőt. Meglepően sokat lehet nevetni a filmen, rengeteg a valóban vicces szituáció, nem beszélve a zenéről, mely szuper kontrasztot alkot a képekkel.

Lakos Nóra debütálása egy olyan „feelgood” film, ami után fülig érő szájjal állunk fel, s a sablonos alapkoncepció és a felszínes problémamegoldások ellenére is képes roppant szerethető lenni. Nem váltja meg a világot, de nem is ez a célja, ellenben emberemlékezet óta nem szórakoztam ennyire jól magyar romantikus komédián. Ha minden hazai vígjáték legalább ezt a szintet képviselné, senkinek nem lennének fenntartásai a műfajjal szemben. Kellemes másfél órát nyújt a Hab, melyben mindenki megtalálhatja a kedvére való édes süteményt.