Múltidéző séta: 275 éve lett Veszprém vármegye főispánja Padányi Bíró Márton

A Veszprém Megyei Honismereti Egyesület múltbatekintő sétája során az érdeklődők Padányi Bíró Márton életének jelentősebb állomásait járhatták végig, felidézve a megyeszékhely újjáépítésének fontosabb állomásait. Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár bejáratától, a színházkertből indult a túra, az egykori Belső-Püspökkertből. Érintette a Kálvária-dombot, az egykori Külső-Püspökkertet és a kálváriát, a Mackó cukrászdát, az egykori Stingli urasági vendégfogadót, a Padányi Katolikus Iskolát a Szeglethy utcában, az Óváros teret, azaz a hajdani városi piacteret, a Vár utcában az egykori megyeháza, most bíróság épületét, a piarista templomot, rendházat és iskolát, a Bíró-Giczey-házat, Padányi Bíró Márton kanonoki és nagypréposti házát, majd a Szentháromság-teret. Végül a székesegyház altemplomában zárult Padányi sírjánál.

Feltöltette az Ördögárkot

Márkusné Vörös Hajnalka egyesületi elnök lapunknak elmondta, hogy a török hódoltság után, az újjáépítések karizmatikus püspöke volt Padányi Bíró Márton. Több ma is látható különleges épület kivitelezése, szép városrészlet, kert, szobor és reprezentatív tér kialakítása neki köszönhető. Például a mostani színházkert, azaz a hajdani Belső-Püspökkert, amelyet az Ördögárok természetes vízfolyása melletti mélyedés feltöltésével hoztak létre. Pozsonyban járva ismerte meg Padányi a felvidéki díszkerteket és hasonlóakat szeretett volna látni Veszprémben is. Mielőtt azonban tovább sorolnánk érdemeit a városkép szépítése terén, érdemes egy kicsit történelmileg visszatekinteni, hogy megérthessük, hogyan nyílt lehetősége a jelentős változtatásokra, a beruházások véghezvitelére.

A török alatt ugyanis a várőrség, a lakosság jelentős része protestáns hitre tért, adómentesen, szabadon építkezett, polgári szabadságjogokkal rendelkezett. A török kiűzése után a földesúri jogokat visszaszerző veszprémi püspök és káptalan igyekezett visszaszerezni elvesztett ingatlanait is és korlátozni a lakosság szabadságjogait. A veszprémi polgárok hiába küzdöttek a szabad királyi város jogállásért, Veszprém mezőváros maradt, ahol a püspök határozott a városba való betelepedésről, az építkezésekről, a vásártartási és a kereskedelmi jogokról.

Malom, vashámor, üveghuta

Padányi Bíró Márton mindemellett földesúrként sajátos telepítési koncepciót képviselt: birtokaira a német fejedelemségekből magasan képzett mesterembereket hívott be, üvegfúvókat, vaskohászokat, fametsző molnárokat, építőmestereket, megteremtve ezzel Veszprém megye későbbi iparának alapjait. Egyházi vezetőként a megye rekatolizációját, a katolikus hit megújítását tartotta legfontosabb feladatának. Ezt szolgálták reprezentatív építkezései is. A Belső-Püspökkertben nagyvonalúan alakíttatott ki díszkertet, pálmákkal, banánfákkal, teraszos elrendezéssel. Négy sarokpontján buzogányos torony állt, az egyik ma is jól látható, ez a könyvtár tornya. A Külső-Püspökkert, a mai egyetemi campus területe – az I. épülettől a központi kollégiumig – a püspöki gazdaság központja volt gabonatárolókkal, lovakkal, cselédlakásokkal. A püspöki birtokokat a jószágkormányzóság épületéből irányították az 1950-es évekig, amely most a megyei könyvtárnak ad otthont.

Látványos körmenetek

Padányi Bíró Márton egész sereg máig élő ájtatosságot honosított meg, köztük a Szentháromság-társulatot, szorgalmazta a búcsújárásokat és körmeneteket, támogatta a kálváriák, keresztek, szobrok állítását, amelynek legszebb példája a várbeli Szentháromság szobor. Építő tevékenységének legszebb emlékei a várban a Bíró-Giczey-ház – a mai Szaléziánum – és a nagypréposti – ma érseki – palota. A veszprémi egyházmegye egyik legnagyobb hatású püspöke a székesegyház altemplomában nyugszik, alakját ábrázoló fehérmárvány sírkő alatt. Ez a szobor őrködik nyughelye fölött.