Hamarosan egyesületté alakulnak a pápai önkéntes fémkeresők

Péterváry Tamás régész több mint két hónapja dolgozik a pápai Gróf Esterházy Károly Múzeumnál. Előtte a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban dolgozott, ahol részt vett az Utak mentén elnevezésű közösségi régészeti program kidolgozásában. Tapasztalatait eztán a pápai járásban kamatoztathatja. A helyi közösségi hagyományokra építve indították újra a közösségi régészeti vonalat Pápán és a hozzá tartozó negyvennyolc településen.

Mint mondta, a közösségi régészet viszonylag új dolog Magyarországon, mely során olyan önkéntesekkel, főleg fémkeresős szakemberekkel dolgoznak együtt, akiknek ez a hobbijuk. Ennek egyrészt a megelőzés a célja, vagyis azt szeretnék, hogy ne illegálisan kerüljenek a mindenféle internetes, illetve nyugati aukciós házakba a magyarországi leletanyagok, hiszen ezek a nemzet vagyonát képző tárgyak. Másrészt fontos, hogy a lelőhelyekről minél több információt gyűjtsenek. Tehát nem a tárgyak esztétikai vagy piaci értéke az elsődleges szempont, hanem hogy általuk jobban megértsék az előkerülési környezetük történetét. Harmadrészt pedig nagy hangsúlyt fektetnek a helyi identitás ápolására.

– Lényeges, hogy a pápai járás települései tudjanak arról, hogy milyen leletek kerülnek elő saját térségükben, milyen kulturális kincs veszi körül őket. Célunk, hogy az önkormányzatokat ebben érdekeltté tegyük. A munkánkban – ami terepbejárásból, információszerzésből, ásatásból és a bekerült tárgyak feldolgozásából áll – bárki részt vállalhat. Közösségi alapokra helyezzük tehát a leletfeldolgozást is. Év végére szeretnénk létrehozni a jelenlegi kutatásokból egy szép kiadványt, valamennyi résztvevő nevének feltüntetésével – mondta el Péterváry Tamás.

Új stratégiát, egységes kutatási módszert alakítottak ki, mely lényege, hogy valamennyi település polgármesterét felkeresik, és vele egyeztetve célirányosan szerveznek kutatást az önkéntesekkel a község határán belül. Az eredményeket pedig előadás és kötetlen beszélgetés formájában vinnék vissza az adott településre. A program már elkezdődött, emelte ki a régész, eddig két településen – Bakonyszücsön és Bakonykoppányon – jártak, azonban a koronavírus közbeszólt. A következő község Homokbödöge lesz.

– A falu egy részét Egyházasbödögének nevezik, ami fontos település volt temploma miatt. Rómer Flóris a 19. század elején kriptás, altemplomos imahelyként írta le. E templomot szeretnénk felfedezni, ugyanis nagyon egyedi és fontos leletekről van tudomásunk a környékén. Ezután, a következő két évben végigjárjuk a többi települést, mely eredményeképpen olyan kapcsolatrendszert alakíthatunk ki a lakosság a múlt szeretete iránt érdeklődő tagjaival, amitől még több információt, valamint a törvénytelen fémkeresősök kiszűrését remélhetjük. Utóbbi érdekében a rendőrséggel is szorosabbra fűzzük a kapcsolatot – árulta el.

Péterváry Tamás kérdésünkre kifejtette, sajnos számottevő az illegális fémkeresősök száma. Azt tapasztalják, hogy az ismert lelőhelyeket már lefosztották. A múzeum munkatársai pedig csak a maradék leletanyagot képesek kutatni. A nagyobb méretű leletek általában eltűnnek. Manapság óriási szerencse kell egy nagy, komoly lelet megtalálásához.

– Ez egy tragédia, nemcsak a nemzeti vagyon szempontjából – hiszen magánemberek kereskednek vele, és ez bűncselekmény –, hanem azért is, mert eltüntetik a történelem apró részleteit, melyekből összefüggések tárulhatnának fel. Nem is csak a lelet a fontos, hanem a helyi identitáshoz hozzáadó történet, amit feltár – hangsúlyozta a régész.

A múzeum közösségi oldalán indítottak egy fotókampányt, melyben a leletet a megtaláló önkéntes arcával együtt osztják meg. Legutóbb II. Pakórosz pártus király 2. századi ezüstpénze került elő Bakonyszentivánon. – Valószínű, hogy Marcus Aurelius római császárral együtt ment ki valaki Perzsiába, onnan szerezte ezt az érmét, amit átfúrva, nyakban hordható amulettként viselt – fűzte hozzá.

A közösségi régészeti kutatás egyébként kevés helyen működik, de ott jól, tudtuk meg Péterváry Tamástól. A pápai múzeum a jó példák közé tehető, köszönhetően régész elődeinek, különösen Péterváry-Szanyi Brigittának. Ami újdonság, az a közel harminc fős csoport szervezeti átalakulása: Pápai Múltkutatók néven hamarosan egyesületté formálódnak a kulturális tájtudatosság küldetésével, tagjaik közé pedig várják a hasonló érdeklődésűeket.