Dragomán György volt az Olvasólámpa vendége

Csütörtökön a Dubniczay-palotában látták vendégül a József Attila-díjas írót, műfordítót, Dragomán Györgyöt, a beszélgetést Kilián László, a Művészetek Háza igazgatóhelyettese vezette.

Az Olvasólámpa rendezvénysorozatban közvetlenül magának az irodalmi műnek jut a főszerep. Ez már magában is kuriózum, hiszen a lehető legkevesebb dialógus, beszélgetés jellemzi a programokat, a központi szerep az életműre helyeződik át. Az Olvasólámpa eseményei alkalmával a meghívott szerző a közönséggel abban az értelemben kerül kapcsolatba, hogy művét, műveit, művének egyes részleteit maga a szerző olvassa fel. Az irodalmi rendezvényen így közvetlenül maga a mű tud hatni. Kilián László köszöntőjében elmondta, hisz abban, hogy a művet a szerző érti a leginkább, így ő tudja a legjobban közvetíteni azt a közönségnek.

Ezen az estén Dragomán Györgyöt látták vendégül az Olvasólámpa színpadán. Az író viccesen megjegyezte, sokan úgy ismerik őt, mint Szabó T. Anna férje, és olykor megesik, hogy ő csupán „írófeleségként” jelenik meg egy-egy eseményen. A szerény művész Marosvásárhelyen született, családjával 1988-ban települt át Magyarországra. Az Eötvös József Collegium és a Láthatatlan Kollégium diákja volt. Diplomát végül angol szakon szerzett, majd folytatta tanulmányait hároméves PhD-képzésen, mialatt a Pusztítás könyve című regényét írta. Ezt követte A fehér király, amelyet több mint harminc nyelvre fordítottak le. Művei 32 nyelven jelentek meg; a The Washington Post méltatása szerint A fehér király egyszerre felkavaró és felbecsülhetetlenül értékes.

Nem csak őt fordítják, de műfordítói munkáit sokan ismerhetik, például a népszerű Trainspotting vagy a Miért nem bírjuk az angolokat? fordítását is neki köszönhetjük.

A 2010-es Expander című kötet kapcsán Kilián László kérdésére kitért arra, hogy az írás és ez a fajta művészi munka alapvetően magányos tevékenység, így nem tartja magát ilyen tekintetben csapatjátékosnak. Feleségével, Szabó T. Annával létrehoztak egy kétszemélyes „íróiskolát”, ahol egymás műveit kritizálták, segítették egymást a művészi fejlődésben. – Ezt addig csináltuk, amíg szép lassan íróvá neveltük egymást. Tulajdonképpen azóta is ezt csináljuk, elolvassuk egymás munkáit, nem adok ki a kezemből írást anélkül, hogy ő ne látta volna előbb – tette hozzá.

Dragomán György az Olvasólámpa rendezvényén szívesen beszélt karrierjének történetéről és magánéletéről egyaránt, valamint több részletet is felolvasott egyik legismertebb regényéből, A fehér királyból.