2019.11.11. 11:00
A magyar Achilles, Gyulaffy László fontos szerepe
Minden várnak, várromnak megvan a saját múltja, története. Így van ezzel a Gyulakesziben lévő Csobánc vára is, amely közkedvelt kirándulóhely.
Hangodi László történész-főmuzeológus legutóbb Csobánc várának történetéről beszélt a gyulakeszi előadáson Fotó: Tóth B. Zsuzsa/Napló
Fotó: Tóth B. Zsuzsa/Napló
A vár első kapitánya, Gyulaffy László kiemelkedő szerepet játszott a magyar történelemben – erről beszélt A csobánci várúr erdélyi évei című előadásán a kultúrházban Hangodi László. A történész az erdélyi éveket megelőző ismertetővel kezdte a hadnagyból generálissá nőtt Gyulaffy László történetét.
– A nemzetséget alapító lovagi testvérpár a tizenkettedik században került Magyarországra, az akkori Dél-Itália Normann őrgrófság területéről. Az ott uralkodó Roger őrgróf lánya, Felicia lett Könyves Kálmán második felesége, akivel katonák, iparosok érkeztek a királyi udvarba. A katonai kíséret tagjai között volt a fent említett testvérpár, Rátót és Olivér lovagok, akik a későbbiekben vitézül küzdöttek a király oldalán. Kettejük közül Rátót alapított családot, ő lett a feje a Rátót nemzetségnek. Majd ebből a famíliából több család is kiágazott, köztük a Gyulaffyak is. A család az évek alatt szépen gazdagodott. Már az 1300-as évek elején állt és a család tulajdona volt Csobánc vára, amely a Gyulaffyak fénykorában hatalmas alapterülettel rendelkezett. Birtokállományukat különböző módokon gyarapították, adomány vagy éppen garázdaság útján. Területeik behálózták a tájat, annak teljhatalmú urai lettek – ismertette Hangodi László történész.
Mint hozzátette, a siheder Gyulaffy Lászlót öccséhez hasonlóan apja apródnak adta egy nemesi fő vitéz, Telekesi Török Imre keze alá. Amikor fő legénnyé érett László, mentora Porvánál eresztette először szabadjára, ahol ő is megütközött a portyázó törökökkel. Félelmet nem ismerve, bátran a törökre vetette magát.
– Az első csatás lovas vitézből érdemei alapján először győri hadnagy, pápai, tihanyi, devecseri és végül csobánci várkapitány, 1566-tól pedig egyszerre három várnak is a kapitánya lett. Veszprém várának visszavételekor olyan haditettet hajtott végre, amely hősiesen alátámasztotta Achilles Hungarikusz ragadványnevének mibenlétét. A sikeres csata után az uralkodó kinevezte Gyulaffyt Veszprém főkapitányává, majd az anyagiak miatt összeütközésbe került a királlyal. Ekkor kijelentette, hogy a balatoni végeken véget ért a pályafutása. Büntetését nem várta meg, hanem családjával összepakolt, majd sógora, Forgács Ferenc püspök hívására Erdélybe ment. Ott felajánlotta szolgálatait János Zsigmond fejedelemnek. A következő uralkodó, Báthory István beválasztotta az erdélyi fejedelmi urak közé, adott a szavára, véleményére. A haderőben főtiszti beosztást kapott. 1575-ben a Habsburgok vissza akarták csatolni Erdélyt Magyarországhoz, emiatt az uralkodó sereget küldött a visszafoglalni kívánt területre. Ebben a kerelőszentpáli csatában Báthory hadainak generálisaként döntő győzelmet aratott a támadók felett. A fejedelem Szilágycseh várával és 63 faluval jutalmazta szolgálatait. Ezzel a győzelemmel Gyulaffy kivívta, hogy hosszú ideig ne háborgassa senki Erdély önállóságát. Néhány évvel később, 1579-ben hunyt el Székelyudvarhelyen.