Simon Istvánra emlékeztek Bazsin

Beköszöntőjében Zöldy Pál szólt a hiányról, arról az űrről, amit Simon István fiának hiánya okoz. Zöldy Pál elmondta, az embernek oka és célja van. A művésznek, költőnek oka van, hogy szóljon. Annak is oka volt, hogy ő gyermekként ismerhette Simon Istvánt, tudta, hogy költő és ő írta a Sümegi vadgesztenyék verset. Költeményeiben igazán felnőttként merült el. Versei tollrajzok, egyszerű, beszédes képek, a cseppben a tengert mutatta meg.

Az idei rendezvényen a költő fiát nem találja már. Űrt hagyott maga után. Az űr nem mindig rossz, mert befogad valamit. Talán olyan, mint a fészekrakás a madárnak. Ő a csendnek rakott fészket. Neki is oka volt, hogy jöjjön, nem célja. A csendes mosoly, a kézfogás. Ahogy apja, a költő a szavaival rakott fészket, a fia a szerénységével, a mosolyával. Sokat tanultam tőle. Ahogy a fiú megpihen apja árnyékában. Tiszteletet tanultam tőle, ajándékot kaptam. Azok tudnak adni, akiket valamilyen ok mozgat. Téged milyen ok mozgat? Milyen ajándék marad utánad? Nem az tesz téged gazdaggá, amit én adok neked, hanem amit kapsz. Simon István és fia nem voltak, hanem vannak, és itt maradnak velünk, amíg mi velük maradunk.

A programon mutatkozott be Németh Norbert, a községhez kötődő első kötetes fiatal költő. Németh Norbert a beszélgetésben elmondta, hogy a sümegi Réfi János költőt tartja példaképének, ő volt a mentora és avatta be a versírás rejtelmeibe. A közönség meghallgatta két versét, az egyik a születés előtti és utáni állapotról szólt, a másik a nőről. Kerpács Vanessza és Ravasz Julianna Simon István-verset szavalt, Bernáth Réka furulyán játszott.

A Kávészünet duó megzenésített verseket adott elő, majd Németh István Péter költő beszélt az irodalomról. Szentes László polgármester helyezte el a község nevében a koszorút az emlékház falán.