Arcon vág és földhöz ver a Hair új változata

A világhírű musical Likó Marcell és Marton Lívia új dalszöveg-fordításaival, Vándorfi László magyar szövegkönyv változatával került bemutatásra. Főhősünk a kicsit lengyel, kicsit magyar Claude Bukowski (Szente Árpád Csaba), egy Magyarországról kivándorolt család sarja, behívót kap.

A karakterek mindenki számára ismertek

Katonának kell állni, háborúba kell menni egy soknemzetiségű Közép-Európából a soknemzetiségű Amerikába sodródó fiatalembernek. New Yorkban egy, szabadságvágyát sokféleképp megfogalmazó, identitását kereső fiatal „hippi” társaságba csöppen, amit Berger (Kékesi Gábor) vezet. A darab történetének fősodra a már jól ismert Hair című 1979-ben bemutatott Miloš Forman által rendezett filmet követi le. A karakterek mindenki számára ismertek, és a filmben látható jelenetek visszaköszönnek a színpadon. Amivel több a színdarab, azt anélkül, hogy fontos részleteket osztanánk meg, nem lehet megfogalmazni, tehát, ahogy mondani szokták: figyelem, „spoiler alert”.

Vándorfi László nem óvatoskodott, amikor megálmodta, majd megrendezte a Hair-t. Nem készíti fel a nézőt, nem vezeti be őket, nem szoktatja őket a hangulathoz. Adott „a fiú” szerepében Szelle Dávid, aki a modern kor gyermeke, a nézők között lófrálva telefonálgat, a néző pedig elkezd belesüppedni a komikus közjátékba. Azután függöny fel, és arcon vág a színpadkép. Lehet bármilyen mókás és sokatmondó, ahogyan Szelle Dávid a telefonját nyomkodva nem veszi észre, hogy mögötte a Madame Tussaud Múzeum viaszbábjai (tehát a színészek) megmozdulnak, ha olyan monumentális, túlvilági, mozdulatlan színpadkép bámul ránk vissza, amiről szinte lehetetlen levenni a tekinteteket.

Amikor a színdarab az első öt percben kiveri a skála tetejét, és tudjuk, hogy szünettel együtt még van hátra két óra huszonöt perc, akkor jó magyar szokás szerint elkezdjük várni, mikor fog elromlani az előadás, visszaesni elfogadható, vagy egész jó szintre a skálán. Aki ezt várta, az várja még most is valószínűleg, ugyanis ez az elváráshorizont megdőlt a Pannon Várszínházban. Azt semmiképpen sem állítom, hogy a darab minden egyes perce tartotta a szívet facsaró monumentalitását, de a könnyedebb, komikusabb, „kevesebb” részek mind valami hatalmas felé sodortak, építették a történetet, és olyan utalásokkal operáltak, amiknek első megtekintésre, feltételezem, hogy csak a töredékét sikerült elcsípni.

A színdarab annyira sok szálon futott, annyira aprólékosan összetett volt, annyira következetes, és kidolgozott, hogy nem vállalkozom arra, hogy minden pontjára kitérjek, így a – talán – legfontosabb elemeket domborítom ki.

Igazán közép-európai lett

A Hair című film alapvetően a szórakoztatás mellett olyan komoly problémákat is érintett, mint a faji előítéletek, a háborúellenesség, az arisztokrácia visszásságai és a társadalmi felelősségvállalás. Ezek mind megjelennek Vándorfi László darabjában is, de talán, amitől igazán „magyar” lett, igazán „közép-európai”, igazán a „miénk”, az az a történelmi vonulat, amit a történet mögött vezetett végig.

Claude a történet elején – ahogy a filmben – elbúcsúzik apjától, hogy bevonuljon, útravalóképpen viszont egy összehajtott magyar zászlót kap és egy könyvet. A darab közepe táján, amikor világossá válik, hogy Claude nem tér el a tervétől, és mindenképpen bevonul, akkor felhangzik Taub Eizik Izsák világhírű magyar-zsidó dala, a Szól a kakas már… kezdetű népdal, és a színészek egy sorban leteszik a cipőiket a földre. Itt már félreérthetetlenül átkerülünk a hippi-korszak vietnámi háború ellenességéből a fájdalmas magyar (európai) történelmünkbe, a második világháborúban elszenvedett borzalmakba. Ekkor már az útravalóul kapott könyv is lelepleződik, amikor Berger elszavalja belőle az Erőltetett menetet.

A történelem megismétli önmagát

A filmben is katartikus záró jelenet, amikor Berger Claude helyett száll fel a Vietnámba tartó repülőre, Vándorfi László keze alatt, és Marton Lívia éleslátásának köszönhetően az eredetileg a Let the sunshine című dal szövege helyett szintén Radnóti Erőltetett menete szólal meg. Most már az összes színész szájából énekelve, kórusban, szólamokra bontva. A menetelő katonák Bergerrel az élen leereszkednek a színpad alá, csak egy-egy kereszt marad utánuk a színpadon. Sötét.

Nagyon kellett figyelni ahhoz a szemünk minden sarkából, hogy észre tudjuk venni, hogy miközben ez a grandiózus jelenet zajlik Jeanie (Kárpáti Barbara) jobb szélen megszüli (sic!) „a fiút”, Szelle Dávidot. A történelem megismétli önmagát, a 40-es, 60-as, 80-as évek problémái nem oldódni látszanak, csak tovább örökítjük a nemzet fájdalmait, újraéljük a történelmet, a megaláztatásokat, a kétségbeesés a 21. század Magyarországának élő szövetére is ráfonódott, és nem engedi. Szelle Dávid, mint a mi évtizedünk megtestesítője a sötét színpadon a telefon vakujának a fényében fut, kiutat keres, de csak sírokat talál.

A Pannon Várszínházban a Hair teltházas előbemutatóján a nézők percekig állva tapsoltak. A darabot 13-án, szombaton Ajkán, 25-én Balatonlellén, majd július 26-án pénteken Veszprémben, a Várbörtön udvarán láthatja a közönség. Augusztus 6-án Inotán, a Retro Színház szabadtéri színpadán mutatják be.