2019.03.08. 14:00
Modern magyar cukrászat, az ehető művészet
Adódott, hogy tanulókoromban nyolcvan tojást kellett kézzel felverni, és hajnali háromtól már dolgoztam. Meg is tanultam a szakmát – így fogalmazott Bergmann Ernő, a nevét viselő cukrászda tulajdonosa Balatonfüreden, a Zsidó Kiválóságok Házában a közelmúltban.
Fotó: Pesthy Márton/Napló
Füredi kiválóságok címmel indítottak sorozatot a zsinagógában, ahol Bergmann Ernő, a legendás füredi cukrászda tulajdonosa és Lusztigh Mária világbajnok mestercukrász Modern magyar cukrászat, az ehető művészet címmel beszélgetett telt házas közönség előtt.
Lusztigh Mária felidézte a cukrászat fejlődését, beszélt az ókorban alkalmazott aszalásról, a mézben, cukorban történő tartósításról, amikor agyagból készült sütőharangban készítették el az édességeket. Szólt a 19. századi, legendás pesti cukrászdákról, illetve arról, hogy 1846-ban működött az első csokoládégyár, 1868-ban pedig 21 cukorgyár volt az országban. A 21. században megjelentek a modern sütemények, de keresettek a tradicionális édességek, a francia krémes, pozsonyi kifli, Eszterházy-torta.
Bergmann Ernő egyebek mellett kiemelte, ma már lézeres maghőmérő és csúcsmodern mérlegek segítik a cukrászok munkáját, nem úgy tanulókorában, amikor kézzel vertek fel akár nyolcvan tojást, és három éven át hajnali három órától tanult-dolgozott.
– Ma nem egyszerű feladat átadni a fiataloknak a tudást, az igényességet. A cukrászat manuális munka, sok gyakorlás kell hozzá – vélekedett. Hozzátette, büszke termékeikre, az egész család kiveszi részét a munkából, évtizedekkel ezelőtt a nyitás utáni időszak küzdelmes volt.