Különlegesség Balatonfüreden: Író és divattervező tárlatvezetése

A 20. század eleji magyar irodalmi és szellemi élet kihagyhatatlan alakja Lesznai Anna ezen az estén nem csak a közös kiállítótárssal, Zoób Katival, de Ugron Zsolna íróval is „találkozott”.

A 100 évvel ezelőtti szellemi közeget megidéző teremben az író elmondta – bár irodalomtörténeti tényekkel nem tudja alátámasztani -, úgy érzi, az itt megjelenő művészek, Ady Endre, Kasssák Lajos, József Attila, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Tihanyi Lajos, mint „nővérüket” szerették Lesznai Annát, akit a nőisége emelt közéjük és kevésbé a művészete. Az egyik hímzésnél Ugron Zsolna kifejtette, hogy Lesznai képzőművészeti tehetségét erősebbnek tartja, mint az irodalmi vénáját, és ennek kapcsán elemezte a hímzések motívumvilágát. Úgy mondta, Lesznai szimbólumvilága nyelvtől és előzetes tudástól független, általános emberi szimbólumokat vonultat fel. A hímzés, azon túl, hogy fizikailag is megterhelő tevékenység, komoly koncentrációt igényel, mely könnyen visz el a meditáció, a művészi alkotás világa felé. Zoób Kati arról beszélt, ha ez az alkotás a New York-i MOME-ban lenne kiállítva, akkor a magyar folklór kiemelkedő remekműveként ünnepelnék, mi pedig csak most, közel 100 év múlva csodálkozunk rá erre a művészetre. Lesznai korában szinte minden nő tudott hímezni, de Lesznai minden hímzési szabályt felrúgva „törvénytelenül” hímez, ezért tudott újat alkotni.

Szó esett még a Lesznai művészetében nagy szerepet játszó mese műfajáról is. Ma a leghíresebb divatházak felfedezték a mesét, tematikus kollekciókat hoznak létre, csakúgy mint tavaly a Katti Zoób divatház is, fontos kulturális értékeket mentve ki a világ zajából.

A betű és ornamentika alcímet viselő teremben, a két művész személyes családi élményeik felelevenítésével, életsors és művészet összefonódásáról, illetve a kézírás fontosságáról beszélt. Ugron Zsolna ennek kapcsán felidézte Esterházy Péter által készített rajzlapot is, miszerint a Kossuth-díjas író 1981. december 10-től 1982. március 15-ig körülbelül 250 óra alatt másolta le Ottlik Géza regényét, az Iskola a határon című művet. Esterházy ezzel ünnepelte Ottlik 70. születésnapját, így tisztelgett az író előtt. Ugron Zsolna a magyar próza másik legendás alakját is megidézte, az erdélyi származású Szilágyi Istvánt, aki a „Kő hull apadó kútba” című klasszikus regényét kézzel írta. Végül Lesznai munkásságát összegző gondolattal köszönt el az író és Zoób Kati a közönségtől: „a sok szenvedésen keresztülment és tragikus korszakokat túlélő alkotó a művészete által derűt és az élet mindent felülíró szépségét hagyta ránk”, hangsúlyozták.