Író és divattervező tartott nem mindennapi tárlatvezetést

A 20. század eleji magyar irodalmi és szellemi élet kihagyhatatlan alakja, Lesznai Anna ezen az estén nemcsak a közös kiállítótárssal, Zoób Katival, de Ugron Zsolna íróval is „találkozott”.

A 100 évvel ezelőtti szellemi közeget megidéző teremben az író elmondta, bár irodalomtörténeti tényekkel nem tudja alátámasztani, úgy érzi, az itt megjelenő művészek – Ady Endre, Kassák Lajos, József Attila, Kodály Zoltán, Bartók Béla, Tihanyi Lajos – mint „nővérüket” szerették Lesznai Annát, akit a nőisége emelt közéjük és kevésbé a művészete. Az egyik hímzésnél Ugron Zsolna kifejtette, hogy Lesznai képzőművészeti tehetségét erősebbnek tartja, mint irodalmi vénáját, és ennek kapcsán elemezte a hímzések motívumvilágát. Úgy mondta, Lesznai szimbólumvilága nyelvtől és előzetes tudástól független, általános emberi szimbólumokat vonultat fel.

A hímzés, azon túl, hogy fizikailag is megterhelő tevékenység, komoly koncentrációt igényel, mely könnyen visz el a meditáció, a művészi alkotás világa felé. Zoób Kati arról beszélt, ha ez az alkotás a New York-i MOME-ban lenne kiállítva, akkor a magyar folklór kiemelkedő remekműveként ünnepelnék, mi pedig csak most, közel 100 év múlva csodálkozunk rá erre a művészetre. Lesznai minden hímzési szabályt felrúgva, „törvénytelenül” hímzett, ezért tudott újat alkotni. Szó esett még a Lesznai művészetében nagy szerepet játszó mese műfajáról is. Ma a leghíresebb divatházak felfedezték a mesét, tematikus kollekciókat hoznak létre, csakúgy, mint tavaly a Katti Zoób divatház is, kulturális értékeket mentve meg.

A betű és ornamentika alcímet viselő teremben a két művész személyes családi élményei felelevenítésével életsors és művészet összefonódásáról, illetve a kézírás fontosságáról beszélt.

Ugron Zsolna ennek kapcsán felidézte az Esterházy Péter által készített rajzlapot is, miszerint az író 1981. december 10-étől 1982. március 15-éig körülbelül 250 óra alatt másolta le Ottlik Géza regényét, az Iskola a határon című művet. Esterházy ezzel ünnepelte Ottlik 70. születésnapját. Ugron Zsolna a magyar próza másik legendás alakját is megidézte, az erdélyi származású Szilágyi Istvánt.

Végül Lesznai munkásságát összegző gondolattal köszönt el az író és Zoób Kati a közönségtől: „a sok szenvedésen keresztülment és tragikus korszakokat túlélő alkotó a művészete által derűt és az élet mindent felülíró szépségét hagyta ránk” – hangsúlyozták.