Új csillag az oratóriuméneklés egén

A fiatal énekművészt a közelmúltban Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjjal jutalmazták, a roma fiatalokért végzett példamutató munkájáért és a felzárkóztatásukat segítő tevékenységéért. Ezen elismeréshez és a zenei sikereihez vezető útról, az énekművésszel beszélgettem.

Nyolcgyermekes családban nőtt fel, ő látta meg ötödikként a napvilágot. Szülei dolgos emberekként minden tőlük telhetőt megtettek a gyermekeikért. Az édesanya gyárban, míg az édesapa harminc évig a bányában dolgozott. A népes család nehéz körülmények között élt, ám a szegénységük pusztán az anyagi helyzetükre koncentrálódott. Lelkiekben gazdag, összetartó közösséget alkottak.

– Anyukám bölcs asszony, fontosnak tartotta, hogy testvéreimmel együtt a tanulás mellett a zenében is otthon legyünk. Úgy vélte a zene szeretete, a zenetanulás acélossá edzi jellemünket, kitartásra ösztönöz minket. Gondolta akkor biztosan nem kallódunk el, ha beírat mindnyájunkat zeneiskolába. Igaza lett, testvéreim közül mindenkinek lett szakmája, van, akinek több is, de a zenei pályát hivatásul csak én választottam egyedül a családban – mondta a fiatal művész, aki a zeneiskolában az ütős szekció mellett voksolt. Hangszeres tanulmányaival párhuzamosan az éneklés iránti tehetsége is hamar kibontakozott.

– Általános iskola nyolcadik osztályában Lukács Andrásné énektanárnőm volt az, aki az éneklés felé terelt. A komolyzene akkoriban még nem gyakorolt rám nagy hatást, a győri középiskolában is eleinte musicaleket és rockoperákat hallgattam. Ott Kőszegi-Németh József tanárom aztán megszerettette velem a komolyzenét.

Változatos darabokat mutatott, szinte azonnal ráhangolódtam pedagógiai módszerére, rövidesen azt vettem észre, hogy a komolyzene útján szeretnék elindulni. Mágikus találkozások kísérték az utamat, mindig volt egy-egy mentor aki vezetett és éreztette velem, jó helyen vagyok, hogy ez az én utam. Szükségem is volt a segítőkre. Volt idő mikor elveszettnek éreztem magam és homályosnak, ködösnek tűnt a jövőm. Az első sikertelen győri főiskolai felvételi után, azon is gondolkodtam, hogy kitanulok egy szakmát és akkor abban érvényesülök majd. Rövid ideig asztalosműhelyben dolgoztam, többször azon kaptam magam, hogy a gép mellett énekelek. A sorsszerűség számlájára írható, hogy a főnököm határozottan kijelentette: nem fecsérelhetem el a tehetségemet, az asztalosműhely nem az én világom. Elengedett meghallgatásokra, nem titkoltan várta a pillanatot, hogy felfedezzenek. Egy életre belém égett az élmény, mikor 2012-ben példaképemhez, az azóta sajnos már elhunyt híres tenorhoz, művésztanárhoz, Keönch Boldizsárhoz érkeztem meghallgatásra a fővárosba. Neki köszönhettem, hogy volt bátorságom a Zeneakadémiára jelentkezni – mondta András, aki jelenleg már a mesterművész diplomájának átvételére készül a Zeneakadémián. Végzős hallgató, oratórium és dalének szakon. Tanára és mestere már évek óta Kertes Ingrid, Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő, kiváló érdemes művész.

Az ifjú tenor tanulmányai mellett egyre több meghívásnak és felkérésnek tesz eleget országszerte. Ahol már járt, oda rendszerint visszahívják. Lokálpatriótaként, kétszer is énekelt az ajkai művelődési központ színháztermében a közelmúltban. Fellépett a Padragi Bányász Férfikórus 45. jubileumi hangversenyén továbbá a zeneiskola jótékonysági koncertjén. Amikor csak tud hazalátogat, szülei Padragon élnek. Külön megtiszteltetés számára, amikor művészetére a szülővárosában is kíváncsiak.

– A városvezetéstől már két éve művészeti ösztöndíjat kapok, amiért nagyon hálás vagyok. Szeretnék követendő példával szolgálni a jövő nemzedékének, különösen a roma fiataloknak. Hitelesen tudom képviselni, hogy van kiút a mélyszegénységből, célok kellenek és kitartás illetve nagyon fontos: merni kell elfogadni a segítséget. Lényeges az individuum, de társas lények vagyunk, közösségben az erő. Szerencsés helyzetben voltam, hisz a családom révén egy szeretetteljes burok övezett, és azt tanultam amilyen színpompás az őszi erdő, olyan sokszínű a magyar kultúra, melynek szerves része a mi kultúránk is. Amikor többen így gondolkodnak, egyre kevésbé érzik majd a roma fiatalok, hogy megbélyegezik őket származásuk miatt. Fontos, hogy bizalommal legyenek azok iránt, akik segítő szándékkal közelítenek feléjük. A cigányságon belül vannak különböző kulturális értékeket magukkal hozó fiatalok. A menyasszonyom például oláh cigány családból származik, diplomás szülésznő, most a másoddiplomájára készül. Ők például az eredeti autentikus értékeiket ápolják, őrzik a hagyományaikat mellyel gazdagítják a sokszínű magyar kultúrát. Misszióm, hogy a mostani fiatal generáció jövőképét szükségszerű a jó irányba formálni – jegyezte meg András, aki a zene szeretete mellett erős közéleti szereplést is vállal. Többször szervezett már a Jezsuita Roma Szakkollégium tagjaként hátrányos helyzetű roma gyermekeknek tábort Budapesten. Igyekszik követendő példával szolgálni az erős kirekesztettség határán élőknek, hogy megtapasztalják a kulturális, morális értékeket. Célja, hogy legyenek olyan pozitív alternatívák, melyek révén majd azok a fiatalok is úgy gondolják, hogy álmodhatnak nagyot, annak ellenére, hogy szegénysorból és sokszor ingerszegény környezetből jönnek. Célok kellenek, tanulás és egy jó közösség, amely a pozitív mintákat csak még tovább erősíti bennük.

Közösségi szerepvállalására tömören így reflektált: „Ajkai születésű, roma származású, magyar művész vagyok, katolikus hátterű családban nőttem fel, keresztény értékeket képviselek. Ezek mentén munkálkodom a közéletben.”

Ékes példa mindezekre, hogy 2015 óta a negyedik és egyben utolsó ciklusát tölti a Zeneakadémia HÖK elnökeként, az egyetemi diákok érdekeit képviselve. Emellett egyesületet vezet, melynek keretében több jótékonysági koncertet szervezett. Nem véletlenül illik Andrásra a multiplikátor szó. Sok helyen ott van, több nemes célért küzd. A kulturális és közéleti munkásságáért Langerné Victor Katalintól, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkóztatásért felelős helyettes államtitkárától vehette át nemrég a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat.

– A páfrányfenyőlevelet formázó emlékplakettet, az ősi összetartozás és változatlanság jelképét birtokolni óriási felelősség, öröm és megtiszteltetés egyben. Haladok tovább az utamon, legnagyobb álmom, hogy főszerepet énekelhessek a Magyar Állami Operaház színpadán, valamint hazai és nemzetközi oratórikus művekben – zárta gondolatait az ifjú tehetség.