Kékesi Gábor úgy érzi, Veszprémbe is hazajön

A budapesti származású színész Veszprémben, a Pannon Várszínházban töltött éveiről elmondta, Vándorfi László, a teátrum igazgatója a Pesti Magyar Színiakadémia egyik nyilvános vizsgája alkalmával döntött úgy, hogy neki és három másik színiakadémistának szerződést ajánl a 2010–2011-es évadra.

– Első szerepem, A kőszívű ember fiaiban Richárd volt, viszont már az akkor futó darabokba, például a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválba is egyből beugrottam. A társulat nagyon kedves volt és nyitott. Azzal nem árulok el újdonságot, hogy itt azért egy elég fiatalos csapat dolgozik együtt, ami Vándorfi László egyik erőssége: mer fiatalokban gondolkodni és lehetőséget adni nekik.

Kékesi Gábor arról is beszélt, hogy alapvetően mindig egyfajta zárkózottság jellemezte, ha új közösségbe került, ám attól a munkatempótól, amit egy színház megkövetel, hamar oldódnak ezek a gátlások. A kérdésre, kik voltak azok a színészek a Pannon Várszínház társulatából, akikhez a leghamarabb tudott a szakmai feladatokon túl, személyesen is kapcsolódni, Kékesi Gábor elmondta, úgy véli, a legtöbb esetben a közös szerepektől függetlenül alakult ki, hogy végül is kikkel lett igazán szoros a kapcsolata. – A Cilával (Szelle Dáviddal) például viszonylag hamar egymásra találtunk, azóta is ő az egyik legbiztosabb pont számomra Veszprémben mind kollegiális, mind baráti szempontból. A kőszívű ember fiaiban ő volt az öcsém, Jenő, úgyhogy lehet, hogy ez előre meghatározta a kapcsolatunkat – emlékszik vissza mosolyogva Kékesi Gábor, aki hozzáteszi, kicsit mindig is úgy tekintett Szelle Dávidra, mint egy fivérre, bár már jóval a szerep után tudatosult csak bennük, hogy ezt a „családi kapcsot” talán a civil életbe is magukkal vitték.

A Pannon Várszínházban töltött munkáról a színész elmondta, az akadémia egy zárt közösség, ahol nincs akkora kockázat, ám egy nagybetűs színházba belecsöppenve már igenis volt súlya annak, hogy mit tud felmutatni. – Maga a munkamorál nem volt eltérő, inkább én voltam más, mert tudtam, hogy most már van tétje, ezért az első év meglehetősen izgulós időszak volt számomra. Minket arra neveltek az akadémián, hogy próbáljunk meg önállóak lenni, gondolkodni, legyen valami elképzelésünk a szerepről, és ne hagyatkozzunk teljesen a rendezőre. Aztán mikor az ember életében először dolgozik hivatásosként egy rendezővel, akkor azért nehéz eldönteni, hogy mik azok az arányok, amikor még ragaszkodnod kell a saját elképzelésedhez, vagy már el kell fogadni, hogy igenis, itt az lesz, amit a rendező mond. Úgy gondolom, Vándorfi Lászlóval mi azért is tudtunk jól együtt dolgozni, mert ez a fajta szimbiózis mindig is működött. Ő ugyanolyan nagy részben várja el tőlem az önállóságot, én viszont ugyanolyan nagy részben tudom, hogy hagyatkozhatom rá.

Az Áts Ferit korábban prózai, ma pedig zenés változatban is megformáló színész elmondta, A Pál utcai fiúk számára gyerekkorában még nem volt igazán katartikus élmény, ám felnőtt fejjel ma már egészen másként értékeli a művet. – Áts Feri azért egy hálás szerep. Erőt képvisel, erkölcsös is, neki is megvan a maga igazsága, közben azért kicsit intrikus, izgalmas, szóval nem az a tipikus jófiú – véli Kékesi Gábor, aki azt is bevallotta, éppen ezért jobban örült Áts Ferinek, mint Bokának.

A Bunkerrajzoló kapcsán elmondta, alapvetően szereti azt a fajta hangulatot mind gondolatiságában, mind dallamvilágában, amit a Vad Fruttik képvisel, másrészt úgy érzi, egy nagyon szép ívet vitt végig a történet, ami egyébként egyfajta passiótörténetként is értelmezhető.

A színész Pesten az elmúlt években közvetítőirodáknál keresett szereplehetőségeket, ám az ősz óta futó 200 első randi nőcsábász Bicskey Félixe váratlanul talált rá. – Eleinte egy másik meghatározó férfikarakter, Márk szerepére jelentkeztem, így az ő szövegét tanultam meg, de a castingon azt éreztem én is és a rendező is, hogy ez nagyon döcög. Megkérdezték, nem lenne-e kedvem megpróbálni Félixet, mire kimentem, átnéztem a szövegkönyvet, majd felolvastam az ő szövegét. Akkor derült ki mindnyájunk számára, hogy ez a szerep sokkal közelebb áll hozzám.

A jövőbeli terveit illető kérdésre Kékesi Gábor elmondta, reméli, hogy a következő évadokban is a veszprémi közönség elé állhat. Néha felmerül benne a gondolat, hogy jó volna lehorgonyozni, újra állandó társulati tagnak lenni valahol, ám jelenleg jól érzi magát szabadúszóként, és ez az életforma kifejezetten ideális a sorozat felvételeinek szempontjából is, mely jövőre új évaddal jelentkezik.

– Nagyon szeretek a Pannon Várszínházba visszajárni, és élvezem, hogy a bázisom úgymond Pesten van, de van lehetőségem kiszakadni belőle. Úgy érzem, ide is hazajövök.