Puskásné Tófeji Valéria emlékei, életmeséi a Családi fotóalbumban

Puskásné Tófeji Valéria meghívott mesélő nyitotta ki családi albumát a pápai Családi fotóalbumok című sorozat tizenhatodik rendezvényén, pénteken a könyvtár előadótermében. Vetített képes elő­adását megelőzően Szabó Rita könyvtáros mutatta be a nyugalmazott pedagógust.

Húsz verses- és novellakötete jelent meg, művei hetvenkilenc antológiában szerepelnek. Két évig szerkesztette az Érintés című folyóiratot. 1993-tól az Amatőr Írószövetség tagja, 1994-ben főszerkesztője a szervezet központi lapjának, a Kristálynak. 1994-től tizenöt éven át volt főszerkesztője a negyedévente megjelenő Pápai Kristály irodalmi és kulturális folyóiratnak. Kiemelkedő kulturális, értékteremtő és -megőrző munkájáért, közéleti szerepvállalásáért 2003-ban Pro Cultura-díszoklevéllel, 2006-ban Pro Publico-díjjal tüntették ki. Továbbá kiérdemelt számos érmet és oklevelet. Még ma is aktívan vállal szerepet a közéletben. Tagja a Pápai Jókai Körnek, a Pápai Művelődéstörténeti Társaságnak, valamint a helyi nyugdíjas egyesületnek, melyben több éve vezeti a nyugdíjas irodalmi színpadot. Tófeji Mária Valéria 1937-ben született Tófejen. Érdekes egybeesés, de családnevét bognár édesapja már akkor magán viselte, mielőtt háztartásbeli feleségével és elsőszülött lányukkal a Zala megyei községbe települtek. Bátyja és ő már e kis faluban született.

– Hárman voltunk testvérek, nővérem 15, bátyám hétéves volt, amikor én születtem. Ez beszédtéma volt a faluban. Édesanyám egyszer azt mondta, hogy engem nem akartak, csak lettem, aztán meghagytak. Ezt gyermekfejjel nem értettem, csak negyven év múlva tudtam kiírni magamból – mesélte.

Amikor Puskásné Tófeji Valéria gyakorlóéves tanító volt Zalatárnokon, férje Budapesten katonáskodott, így egy évig távházasságra kényszerültek. Négy otthonuk volt, mindig máshol találkoztak. Szívesen emlékszik vissza erre az időszakra, mert minden hét várakozásokkal teli volt. Ötvenkét évig éltek boldog házasságban. Mint mondta, ennek legfontosabb tényezője az egymásnak adott szabadság, s a bizalom, ami ebből fakad.

– Másképp éltünk, mint a maiak. Életünk vezérfonala a takarékosság volt. Ruháinkat átalakíttattuk, cipőinket megjavíttattuk, az ételt nem dobtuk ki, mert másnap abból finomabbat készítettünk – jegyezte meg a kikristályosodott életpályával rendelkező, személyes példájával is mindig tanító idős hölgy.