Szilágyi Tibornak a veszprémi színház a második otthona

Régi kapcsolat fűzi önt a Veszprémi Petőfi Színházhoz.

– Sok évtizedes kapcsolat. Ez egyrészt boldogság, másrészt mutatja az idő múlását. A főiskola elvégzése után a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződtem, majd három év után a Veszprémi Petőfi Színházba. Egy évad után mentem vissza Budapestre. Több mint húsz év után rendszeresen hívtak ide színészként és rendezőként is, a veszprémi színház a második otthonom. A Nyitott ablak című zenés játékot huszonegy évvel ezelőtt rendeztem itt először, akkor Vándorfi László igazgató kért fel. Az előadásnak nagy sikere volt, ez egy klasszikus bohózat. Nóti Károly minden darabja komoly társadalomkritikát fogalmaz meg, ami a bohózati műfajban elég ritka. Gondoljunk csak a Hyppolit, a lakáj című darabra, amit 1931-ben írt és egy feltörekvő, szemétszállításból meggazdagodott emberről szól, aki – bár késsel, villával nem tud enni – fogad egy lakájt.

A Nyitott ablakban is van hasonló társadalomkritika?

– A Nyitott ablak arról szól, hogy egy kis településre bevonul a hadsereg egysége. Ádáz küzdelem folyik a kisváros polgárai és a bevonuló hadsereg között. A harc oka: a kisváros cselédlányai és a bakák tiltott randevúi, és e randevúk gyümölcsei. A település vezetője mindent megtenne vezetői posztja megmaradásáért, arról nem is beszélve, hogy akár a városban, akár a hadseregben minél magasabb rangú valaki, annál alkalmatlanabb arra a posztra, amit betölt. Ez komoly társadalomkritika.

Huszonegy év után vették elő újra a darabot.

– Már akkor is óriási sikere volt, bízom benne, hogy most is az lesz. Az idő múlását mutatja, hogy az akkori Novotny, Kőrösi Csaba ma már az őrnagyot játssza. Fényes Szabolcs zenéje, Szenes Iván szövege klasszikus és zseniális mai is. A színház vezetése, Oberfrank Pali igazgató olyan diploma előtt álló fiatal tehetségeket hívott meg Budapestről és Kaposvárról, akiknek ez az első találkozásuk a műfajjal és a profi színházzal. Kiemelkedően tehetségesek és példamutatóan dolgoznak, ez külön öröm számomra.

A főszereplőt, Novotnyt Gaál Attila Csaba alakítja.

– Remekelni fog ebben az előadásban. Nagy várakozással tekintek a bemutató elé. Május végére elkészültünk a produkcióval, mert szó volt róla, hogy idén nyáron játsszuk, de ez végül nem valósult meg. A mostani próbaidőszakban nem kellett elölről kezdeni a munkát.

A közönség kedveli az ön által rendezett előadásokat. Általában sikeresek.

– Nem műfaji kérdés, hogy mindent a legmélyebb gondolatisággal kell megközelíteni. Az a baj, hogy felszínesen azt mondjuk: ez egy operett. Egy operettnek ugyanolyan komoly története van, mint más darabnak. A zenés műfaj azért nehezebb, mert jó színész kell hozzá, jól kell játszani, táncolni, énekelni, a hármat együtt. Ez itt most megvalósul.

Veszprémbe rendszeresen visszatér.

– Amikor hívnak, jövök. Sokat dolgoztam itt színészként és rendezőként, a megyében lakom, húsz éve van egy nyaralóm Balatonkenesén, ide haza jövök. Az elmúlt évadban a Latinovits-Bujtor Játékszínben játszottuk az Anna Gavalda regényéből készült Szerettem őt című darabot Györgyi Annával, a saját verseimből készült önálló estet mutattam be Heilig Gáborral. Ezen kívül sok helyen játszom. Az idei már az ötvennegyedik szezonom. Én sem hiszem el.

Hol játszik még? Sopronban, Budapesten?

– Játszom a Karinthy Színházban. Csáki Judit évekkel ezelőtt nekem fordított egy Schisgal darabot, Második nekifutás a címe. A történet szerint egy ötvenes évei végén lévő menő üzletember egy véletlen találkozás alkalmából beleszeret egy szép fiatal lányba. A szerelem teljesen felborítja megszokott életét. Huszonkét év házasság után elhagyja feleségét és két gyerekét, egy váratlan fordulattal beköltözik ifjú barátnője lakásába. Akkor ajánlgattam mindenkinek a szerepet, végül én játszottam. Most, mikor Karinthy Márton megkérdezte, nincs-e ötletem, ezt a darabot mondtam neki. Ismét ajánlgattam másoknak a szerepet, egyeztetési problémák miatt nem vállalták. Végül megint én játszottam el a szerepet, közel száz előadást ért meg. Sopronhoz is kötődöm, négy évig voltam ott igazgató, valószínűleg jó emlékeket hagytam magam után, mert azóta is hívnak. Pataki András igazgató – akit innen, Veszprémből ismerek, itt volt pályakezdő, kiváló rendező lett belőle – megkeresett Ibsen utolsó darabjával, a Ha mi holtak feltámadunk című drámával. Csodálatos darab. Akkora sikere volt, hogy Sopronban már ötvenegyszer játszották, a budapesti Nemzeti Színház és a Zentai Magyar Kamaraszínházzal hármas koprodukcióban. Még sorolhatnám a feladataimat.

Sorolja?

– Most csináltam egy rádió- játékot, fantasztikus történet, írtam három könyvet, tele van az agyam új ötletekkel, tervekkel.

Vannak tervei?

– Hogyne lennének! Ez az ötvennegyedik szezonom, de vannak feladataim. Játsszuk a Schisgal és az Ibsen darabot, hívnak rendezni. Én csak akkor vagyok fáradt, ha ledőlök bambulni otthon.

És most is ugyanúgy dolgozik, mint régen, olyan pontosan, időben kezdve a próbákat?

– Miért változna? Ezt követelték tőlünk a mesterek. Remélem, hogy itt is megtérül majd a befektetett munka a sok tehetséges fiatallal.