Adományokból jelenhetett meg a Borzavárról szóló kötet

A szerző egy évvel ezelőtt kereste meg Dócziné Belecz Ágnes polgármester asszonyt, hogy felajánlja kéziratát a falu történetéről, és kérte az önkormányzat támogatását a nyomdai költségekhez, hogy kutatómunkájának eredménye könyv formájában megjelenhessen.

– Nagy örömmel fogadtam a felvetést. Polgármesterségem alatt 2011-ben volt már egy adománygyűjtésünk, amikor közösségi felajánlásokból több mint kétmillió forint jött össze, amiből a templombelsőt renováltuk. Ebből kiindulva jött az ötletünk, kezdeményezzünk újra adománygyűjtést e célra. Felvetésünk sikert aratott mind a lakosok, mind az elszármazottak körében. 1 217 890 forint gyűlt össze 130 család támogatásából, mely fedezte a kiadás költségeit, önkormányzatunk pedig a lektorálás költségét finanszírozta. Hatszáz példányban jelent meg, az adományozók tiszteletpéldányokat kaptak, Bakonyi Józsefnek pedig a munka elismeréseként a júniusi falunapon a képviselő-testület egyhangú döntése alapján díszpolgári címet adományoztunk, mondta a faluvezető.

A mély, alapos kutatómunkával megírt monográfia a geológiai viszonyok feltárásától indulva részletes elemzést közöl a kő-, a bronzkorból, a honfoglalástól a török hódoltságig, a Rákóczi-szabadságharcnak a környéket érintő eseményeiről, a betelepítés előzményeiről, folyamatáról, a község nevének és egyes határrészek megkülönböztetésére használt helyneveinek eredetéről, domborzatáról, vízrajzáról, a népesség nyelvhasználatáról, hitéletéről, az iskoláztatási és művelődési helyzetről.

Érdeklődésre tarthat számot a Napóleon katonái Borzaváron című fejezet is, vagy a két nap és három éjen át pusztító 1834. évi tűzvész felidézése. Szó esik a település és a kezdetekkor Borzavárhoz tartozó szomszédos puszták – Szépalma, Pálihálás, Pálinkaháza, Tündérmajor – kapcsolatáról, a helyi népdalkincsről, népszokásokról, hagyományokról, hiedelmekről, akik a faluból indultak, akik oda érkeztek, akik sokat tettek a jó hírért, a díszpolgárokról, a két világháború helyi hőseiről és a harcokban résztvevőkről is.

Bakonyi József egy borzavári ötgyermekes család legkisebb gyermeke. Szülei egyiküket sem tudták taníttatni, kellett a segítség a földeken, de később saját erejéből üzemmérnöki diplomát szerzett, a MÁV-nál dolgozott műszaki beosztásokban. Mindig érdekelte a történelem, a földrajz, és tősgyökeresként, faluja múltja.

– A környékbeli települések többségének már megírták a történetét, ezek során sok régi adat, emlék került felszínre, melyek elvesztek volna. Fontosnak tartottam, hogy az idős borzavári emberek emlékezetében megőrzött tudást átmentsük a jövő nemzedékei számára. Másrészt kutatásaim során rábukkantam a hiteles forrásra, mely cáfolta a község keletkezéséről, a betelepült lakosság eredetéről az eddigi nézeteket. Ez ösztönzést adott az írásra, a hiteles feltárásra, hogy ne adjunk teret mendemondáknak, mondta Bakonyi József.

Három évig dolgozott a könyvön, melyet korabeli dokumentumok másolatával, a kül- és belterületi helyneveket feltüntető térképpel és sok fotóval illusztrált. Utóbbiak nagy részét Jakab József bocsátotta rendelkezésére, aki feleségével 2011-ben, a település fennállásának 250. évfordulójára gyűjtötte össze azokat, sok használati tárggyal együtt. A gyűjtemény nem csupán az itt élt és élők arcképei miatt jelentős, de képet ad arról is, milyen volt a falusi élet, hogy éltek, dolgoztak, hogy kubikoltak, arattak, kaszáltak, szenet égettek. A Jakab házaspár – mondja Józsi bácsi és a polgármester asszony is – példát mutatott a faluközösségért végzett önzetlen, áldozatos munkáról, elkötelezettségükről. A szerző térítésmentesen bocsátotta az önkormányzat rendelkezésére szellemi termékét, az eladott példányok árából sem kér semminemű juttatást, annak ellenére, hogy a könyvhöz kapcsolódó kutatás és a megírásához kapcsolódó költségek jelentős anyagi ráfordítást igényeltek tőle. Megállapodott viszont a falu vezetőivel, hogy a befolyó összeg felének felhasználásáról ő dönthet.

– Korlátlanul vannak ötleteim, ezek mindegyike közösségi célt szolgál. Mindenekelőtt szeretném támogatni egy magánszemély által felajánlott harang temetőbeli felállítását, egy méltó harangláb elkészítésével, de régi vágyam, hogy egyszer majd legyen egy falumúzeumunk. Ez azért fontos, hogy a régi paraszti munka eszközei ne kerüljenek a szemétdombra, ne legyenek a rozsda áldozatai, láthassák utódaink is.

– Sok önzetlen ember él itt, most megint megmutatták, nagyszerű célokat tudunk megvalósítani összefogással. Büszke vagyok, hogy egy ilyen településnek lehetek a polgármestere. Az adomány összege 750 lakosunk arányában jelentős, mely jelzi a falu lakóinak önzetlenségét, pozitív hozzáállását a jó ügyekhez, mondta a faluvezető. A mind tartalmában, mind megjelenésében igényes könyv nagy érdeklődésre tart számot, keresik az elszármazottak is.