Ismét beköltözött a pápai zsinagógába a legvidámabb zsidó ünnep

Ez az ünnep tavaly, évek után újra beköltözött a pápai zsinagóga falai közé. Idén is nevetéssel, játékkal és beszélgetéssel várták felekezeti hovatartozástól függetlenül az érdeklődőket.

Schmidt Orsolya kifejtette, purim emléknapja a zsidó naptár szerinti Ádár hó 14-e, ami a polgári időszámításban rendszerint februárra vagy márciusra esik. Eredetét az ószövetségi Eszter könyve, pontosabban „tekercse” beszéli el.  – Arra emlékezünk, hogy a perzsa Áchásvéros király uralkodása alatt meghiúsult főemberének, Hámánnak gonosz szándéka, a zsidó nép teljes fizikai megsemmisítése. A purim név a sorsvetést jelentő „pur” szóból ered, mert Hámán így választotta ki az időpontot, amikor rá akarta szabadítani hordáit a zsidókra, hogy kiirtsa őket – magyarázta.

Mint mondta, az Eszter könyvében leírt események időszámításunk előtt 450 körül történhettek, s noha bővelkedik fordulatokban, alapvetően egyszerű. – Az események színtere Áchásvéros perzsa király birodalma. A cselekmény egyik szála szerelmi történet. Áhchásvéros első felesége, Vásti királyné kegyvesztett lesz, és helyére egy fiatal zsidó nő, Eszter kerül, aki meghódítja az egész udvar és a király szívét is, de mindeközben titokban tartja származását. A cselekmény politikai szála egy Hámán nevű udvari elöljáró és a zsidó Mordekháj, egy másik udvari politikus konfliktusával indul – kezdett bele az egyesület elnöke.

– Mikor Hámán megtudta, hogy Mordecháj zsidó, a hiúságában sértett főminiszter elhatározta, hogy vele együtt kiirtja a birodalom teljes zsidóságát. Ezért fondorlatos beszéddel, hamis vádakkal, és nem utolsó sorban gazdag ajándék ígéretével rávette Áchásvéros királyt, hogy az királyi pecsétjével szentesítve rendelje el valamennyi tartomány számára a zsidó lakosság egy adott napon történő elpusztítását. Ezt a napot Hámán kockán kivetve, sorsvetéssel határozta meg. A kocka Ádár hó 13-át dobta ki a pusztulás napjául – magyarázta.

– Amikor Mordecháj értesül a szörnyű veszélyről, Esztert kéri arra, próbálja meg elérni a királynál a döntés megváltoztatását. Ezután a királyné ravasz tervet eszel ki, és két egymást követő napon ő hívja meg magához Áchásvérost és Hámánt egy gazdag lakomára. A második napon a lakoma végeztével elmondja a királynak származása titkát, és azt, milyen szörnyű sors vár rá és népére Hámán cselszövése miatt. A király, aki nagyon szereti Esztert, éktelen haragra gerjed Hámánnal szemben, kivégezteti a főminisztert, és Mordechájt állítja a helyére, neki adva Hámán rangját, hatalmát és vagyonát is. Arra azonban még a királynak sincsen hatalma, hogy a zsidók elpusztítására korábban már kiadott engedélyt visszavonja, így Eszter könyörgésére csak annyit tud tenni a zsidók érdekében, hogy engedélyt ad nekik arra, fogjanak fegyvert, és védjék meg magukat a pusztulástól. Ez meg is történik, a zsidók harcba szállnak, legyőzik az elpusztításukra törő seregeket, így Ádár hónap 14-ére elmúlik fejük fölül a halálos veszedelem – ismertette Schmidt Orsolya.

Hozzátette, ezt a napot azután purimnak nevezték el, vidám örömünneppé tették, és Eszter könyvében örökítették meg az utókor számára. Az ünnep azóta is négy fontos parancsolatot, kötelezettséget úgynevezett micvát ír elő a zsidók számára.

– Az első a Megilá-olvasás, azaz Eszter könyvének olvasása. Ez kétszer történik meg az ünnep ideje alatt, először az esti ima után, majd reggel. Ilyenkor különleges hangulat uralkodik a zsinagógákban. Nyoma sincs az áhítatos templomi csendnek, mivel valahányszor elhangzik a történetben a gonosz Hámán neve, a felolvasónak szünetet kell tartania. Az a szokás ugyanis, hogy a gyerekek kereplőkkel éktelen zajt csapnak, ezzel fejezve ki véleményüket a gonosz főminiszterről. A második fontos parancsolat a purimi szeudá, azaz lakoma megtartása. A talmudi idők óta purim az egyetlen olyan ünnepünk, amelyen a mértéktelen ivás egyébként szigorú korlátozását fel szabad, sőt, szinte fel kell rúgni. Bölcseink úgy mondták, hogy “Addig kell inni, amíg nem tudunk különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között” – idézte Schmidt Orsolya.

Megjegyezte, ilyenkor különleges süteményeket is fogyasztanak: flódnit, dióval vagy mákkal töltött kindlit, illetve lekvárral és mákkal töltött, háromszögletű Hámán-táskát, vagy népszerű nevén a Hámánfülét, melynek alakja a gonosz főminiszter kalapjára emlékeztet. – A harmadik parancsolat az „ajándék adagok”, az úgynevezett sláchmónesz küldése. Ez akkor az igazi, ha ételt és italt is küldünk a rokonoknak, barátoknak. A negyedik pedig a szegények megajándékozása. Legalább két szegénynek kell adományt adnunk, mindegyikben minimum kétféle étellel vagy itallal. A könyörületesség szerint való eljárás fontosságát hangsúlyozza ez a micvá – mutatott rá a Pápa és Környéke Zsidó Kulturális Hagyományőrző Egyesület elnöke. Hozzáfűzte, purim napján nagyon régi hagyomány még a jelmezes-álarcos alakoskodás is.

A pápai zsinagógában rendezett purimi összejövetel alkalmával az érdeklődők amellett, hogy megismerkedtek az ünnep történetével, vidám részleteket hallhattak az 1925 márciusában megjelent Pápai Purim című újság hasábjairól Schmidt Dezsőné egyesületi tag tolmácsolásában. Ezt követően találós kérdések, purimi sütemény és forró tea is várt a résztvevőkre.