2018.02.15. 20:56
Jókai ma reneszánszát éli: irodalmi előadás Balatonalmádiban
Mit keresünk a prózában? Saját magunkat – véli Fűzfa Balázs irodalomtörténész, aki a Magyar Széppróza Napja alkalmából tartott előadást csütörtökön a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban.
Fotó: Balogh Ákos
Nehéz pontosan meghatározni, mit is értünk a próza fogalma alatt
Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi docens több ismert írót és műveiket taglaló előadása során az irodalomról, prózaszövegekről való gondolkodás széles, gazdag horizontját ismertette meg hallgatóságával. Az irodalomtörténész rámutatott, nehéz pontosan meghatározni, mit is értünk a próza fogalma alatt.
– Prózának tartjuk például a novellát, kisregényt, regényt, fontos azonban kiemelni, itt sem a cselekmény a lényeg, hanem a nyelv. A vers olyan, mintha úsznánk a vízen, a próza pedig olyan, mintha víz alatt kéne úszni. Míg a vers az érzelmeinkre hat elsősorban nagyon intenzív módon, addig a próza inkább a világról való tudásunkat mélyíti el, s ugyanakkor az érzelmi tudást is. Ezért van az, hogy ha egy nagy regénybe belefeledkezünk, nehezebben kapunk levegőt. A próza arra hív, hogy vegyük észre, kik vagyunk mi és mi dolgunk a világban, persze minden remekmű erre a kérdésre keresi a választ.
A tudományban Jókainak reneszánsza van
A széppróza napjának apropójáról, Jókai születésnapjáról sem feledkezve meg, előadásában Fűzfa Balázs a manapság sokat vitatott íróra is kitért.
– A tudományban Jókainak reneszánsza van, 10–20 éve több monográfia jelent meg a korszerű Jókairól, arról, hogy miért a világ egyik legnagyobb írója – mondta el az irodalomtörténész, aki úgy emlékszik vissza, gyerekkorában Jókai és Gárdonyi regényeinek világa még valódi izgalmakat rejtettek egy fiatal számára, ám ez mára megváltozott. – A mai írók írásait egy mai diáknak viszont könnyebb olvasni, mint Jókait, s lehet, hogy nem baj az, hogy tízéves korában a Harry Pottert szereti meg először, mert azt élvezi, onnan eljut például Tóth Krisztinához vagy Bächer Ivánhoz, tőlük pedig eljut Jókaihoz, még később pedig az Odüsszeiához. Az a baj, hogy mi fordítva csináljuk, és a tizenhárom-négy éves gyerek torkán próbáljuk lenyomni Homéroszt, ami egy alapvető tévedést. Elképzelhető, hogy az út a kortárs íróktól vezethet vissza a klasszikusokhoz felé. Hiszek abban, hogy a mai diákokat vissza tudjuk csalogatni az irodalomhoz, s az olvasás népszerűsítése – akár a Magyar Széppróza Napjához hasonló alkalmak segítsége – révén meg lehet értetni a fiatalokkal, hogy olvasni érdemes.