Pornó és Véresmajor – Bemutatták Veszprémben az Orgiát

Zoltán Gábor írói tevékenysége meglepően perifériára szorult. Beszélgetőtárs nélkül vágott bele az önálló estbe a maroknyi emberrel együtt Veszprémben. Zoltán Gábor maga is elismerte az est elején, hogy bár jól fogadták a könyvet (Orgia), mégsem vert akkora port, hogy hasonló eseményekre invitálták volna. Az alkotónak  nem volt szüksége mankóra az esemény során, könnyeden vágott a témába.

Az írónak ugyan több regénye is megjelent már, mégis a legnagyobb, vagy talán az egyedüli fókusz a 2016-ban megjelent Orgiára szorítkozott. Talán főleg a közönség hatására alakult ki ez az irány, aki végül átvette a társszerepet a találkozón.

Zoltán Gábor a Városmajorban nőtt fel (a könyv munkacíme eredetileg Véresmajor volt), és rátalált egy keresztény gyáros történetére, akit a nyilasok zsidóbújtatás miatt elfogtak, majd a városmajori nyilasházban megkínoztak. Egy idő után belátta, hogy meg kell írnia ezt a történetet. Ebből lett az Orgia. „Könnyen olvasható, de nem egyszerű”- vetette közbe az egyik résztvevő a regény nyelvezetére és történetére utalva. A mű tömörségével, és stílusával még a legszörnyűbb tetteket is elidegeníti az olvasótól. Ezt fel is rótták az esten az alkotónak, aki kiemelte, nem volt szándéka bizonyos jelenetekkel konkrét érzelmet kicsikarni az olvasóból. A pornógráfia „vádját” is könnyedén hárította: „egyáltalán nem vált ki az emberből konkrét erotikus hatást, ez nem célja a könyvnek”.

A mű egy részletét az Zoltán Gábor fel is olvasta a közönségnek, ehhez ő maga ragaszkodott. Bár láthatóan az ott ülők mind olvasták legalább az Orgiát, a felolvasás szerepe egy-egy ilyen eseményen a bemutatásnál sokkal nagyobb funkcióval hat. Hogy olvasom én, és hogyan olvassa az alkotó a saját művét? Ha a regény konkrét részeire utalva beszélünk a könyv egészéről, érdemes azt a részletet hangzóvá tenni. Megteremteni az esemény hangulatát, bevezetni a hallgatókat az író lelkivilágába. És még sok-sok elem, amit a felolvasások izgalmasabbá tesznek, megtörik a monoton monológ folyását. Az az egy rövid részlet beindította a résztvevők aktivitását, és kisebb szeminárium lett kialakulóban.

A könyvtár ötlete, hogy egy egyáltalán nem mainstream alkotót bedobnak egy nagy neveket felvonultató eseménysorozatba jól sikerült. Zoltán Gábor munkássága valóban érdemes arra, hogy nagyobb közeghez eljusson.

Hiányérzet az előadás nyomán nem maradt, Zoltán Gábor élvezettel beszélt munkájáról, és regényéről, talán egy következő eseményen a nézőkben maradt kérdések is előbújhatnak majd.