„Egy élet a tánc, melyben lélek a dal”

Közösséggé formál, örömet ad annak, aki táncol, és annak is, aki nézi. Testileg, lelkileg, szellemileg erősebbé tesz bennünket, érvel szenvedélye, hivatása mellett Pintér Katalin, a Litéri Zöldág Gyermek Néptáncegyüttes vezetője, a Litéri Református Általános Iskola igazgatóhelyettese.

Ki nevezte Pintérkatusomnak, miért ez az e-mail-címe?

- Anyai nagyapám hívott Katusomnak. Nagyon kedveltem ezt a megszólítást, hiszen nem volt mindennapos. Szoros köteléket jelentett kettőnk között.

Mikor kezdett el táncolni és miért?

- A Litéri Általános Iskolában második osztályos voltam, amikor Ertl Pálné, Marika néni szeptember elején bejött hozzánk, hogy táncolni hívjon bennünket a gyermektáncegyüttesbe. Ez azért volt számomra nagy szó, mert addig felső tagozatos lányokat láttam csak a csoportban, és nagyon hízelgő volt, hogy nekünk, kicsiknek is megadatik ez a lehetőség. Szerettem próbákra járni, énekelni, játszani, táncolni. Aztán egyre nagyobb feladatok elé álltunk. Ötödikes voltam, amikor felkérést kaptunk Veszprém megye képviseletére a Röpülj, Pávában. Megismerkedhettem a tévéstúdió világával, az egyenes adások izgalmával. A legnagyobb ismertséget ez a műsor hozta meg együttesünknek, hisz elnyertük a zsűri különdíját. Nagyon jó közösség kovácsolódott össze. Sokat énekeltünk, híres emberekkel találkoztunk. Nagy élményt nyújtott, de felejthetetlenek maradtak a versenyek, a zánkai táborok, a Nagyvázsonyi Lovasjátékok, a fellépések izgalmai.

A középiskolát Pápán, az óvónőképzőben végezte. Mi lett a szenvedélyével?

- Természetesen folytattam. Olyan szerencsém volt, hogy akkor a csoportunkat Töreki Imre vezette, a híres Szanyi Bokréta vezetője, és bepillanthattam a hagyományőrző csoport életébe. A mai napig tisztelettel és szeretettel gondolok vissza Imre bácsira és táncosaira. Még középiskolás voltam, amikor Marika néni kiszemelt utódjának a litéri csoportba. Elvitt magával országos továbbképzésekre, ahol szívtam magamba azt a sok tudást, tapasztalatot, amit az előadóktól kaptunk. Tanítóképzős éveimben a győri Rába Táncegyüttesben táncoltam. Ott szélesedett ki számomra a néptánc. Már nemcsak koreográfiákat tanultam, hanem tájegységek táncanyagából improvizálni is. Ott ismerkedtem meg a táncházak hangulatával, első külföldi szereplésem is hozzájuk kötődik. Már Győrben két gyermekcsoportot is vezettem, miközben elvégeztem a C-kategóriás néptáncoktatói képzést.

Litéren kezdte meg tanítói pályáját is harminc évvel ezelőtt.

- És nagy lendülettel vetettem bele magam a zöldágas életbe. Marika nénivel a próbák mellett táncházakat, ismeretterjesztő előadásokat, vetélkedőket szerveztünk. Fontosnak tartottuk a néptánc mellett a hozzá kapcsolódó hagyományok, szokásvilág, zene, dalkincs, gyerekjátékok megtanítását, ezt Pásztorélet a Bakonyban című műsorunkban feldolgoztuk és nagy sikerrel több helyen bemutattuk. Kialakult egy aktív kör, amely segítette a munkánkat. Egyik részéből nőtte ki magát a szülőkből verbuválódott Szárazág Táncegyüttes, amelynek évekig készítettem koreográfiákat. Országos bemutatókon, szólótáncversenyeken szerepeltek tanítványaim, bejártuk Európát. Szoros kapcsolatot tartunk máig Szlovákiában Berencs táncegyüttesével, Kárpátalján az eszenyi Ritmus Táncegyüttessel és Erdélyből, Sepsiszentgyörgyről a Székely Mikó Kollégium Táncegyüttesével. Számos nemzetközi, országos és regionális néptánctábort szerveztem, olykor 120-130 fővel. Fesztiváljainkon több száz gyermek ropja a táncot. Marika nénivel tíz évig vezettük a Zöldágat, majd ő háttérbe vonult, de haláláig biztos pont maradt az életünkben. Tíz évvel ezelőtt, kisfiam születésekor bekapcsolódott Szabó Sándor, volt tanítványom a tánccsoport vezetésébe, ma feleségével együtt tanítják a nagyobbakat. Van, aki átveheti majd tőlem a stafétabotot.

Litéren négy csoportban szinte minden generáció a parkettre perdül.

- Van olyan család, ahol kisgyermekek, szülők, nagyszülők is részt vesznek a Litéri Zöldág Kulturális Egyesület munkájában. Nagyon sok támogatást kapunk a családoktól, civil szervezetektől, az önkormányzattól. Évente többször megmozgatjuk a falu lakosságát ünnepeinken, így a tavaszköszöntőn, a szilvaünnepen és karácsonyi műsorunkon.

A tánc mit jelent az életében?

- Csoportunk ötvenéves jubileumára Arany János gondolatát választottam mottóul: „Egy élet a tánc, melyben lélek a dal”. A néptánc egy életforma. Tartást ad, megtanít tisztelni a másikat, legyőzni önmagunk gyengeségeit. Örömben jóbarát, bánatban gyógyír. Közösséggé formál, örömet ad annak, aki táncol, és annak is, aki nézi. Testileg, lelkileg, szellemileg erősebbé tesz bennünket. Megláttatja a szépséget magunkban és a világban.

Mi volt eddigi legnagyobb sikerélménye?

- Nagyon sok szép emlékem van úgy mint táncos, és úgy is mint tánccsoportvezető. De a legnagyobb, hogy volt tanítványaim hozzám hozzák táncolni gyermekeiket. Nagyon boldog vagyok, amikor a kicsik próbája végén a szülőket is táncba hívjuk, és együtt ropja a táncot két generáció, akiket én tanítottam. Öröm nézni nálunk egy-egy táncházat, amikor kicsinek bizonyul a művelődési házunk. Nem szakad meg a hagyomány, hanem tovább él, apáról fiúra, anyáról leányra száll. Ilyenkor úgy érzi az ember, érdemes volt ezt a harminc évet belefektetni.

A családja is követi?

- Természetesen kisfiam, András is táncol a litéri Zöldág Gyermek Néptáncegyüttesben. Még menni sem tudott, de már ott volt velem a próbákon. Két és fél évesen táncolt először közönség előtt, amikor egy betegség miatt be kellett ugrania egy másik kisgyerek helyett. Négyévesen már szólót énekelt a karácsonyi műsorban. Alig várom, hogy megtáncoltasson a táncházakban.

Mi mindent lehet elmondani tánccal?

- A mozgás nagyon sok mindent elárul a táncosról. Egyrészt megismerhetjük tulajdonságait, de talán ennél fontosabb, hogy a koreográfiáknak legtöbbször mély mondanivalójuk van. Az életről és rólunk, emberekről szólnak. Tükröt állítanak nekünk.

Milyen céljai vannak a jövőre nézve?

- A legközelebbi célom, hogy az új kiscsoportomnak egy ütős kis számot összehozzak. Tánccsoportunk 2019-ben ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját. Szeretnénk méltóképpen megemlékezni az elmúlt évtizedekről, és megmutatni, jó talajba hullott a mag. Újból és újból kihajt a „Zöldág”, egyre jobban terebélyesedik és virágzik. Ehhez viszont az kell, hogy a gyökerekből táplálkozzon.

NÉVJEGY

1987: Győr, Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola

1999: Gyermektáncoktató szakképzettséget szerzett a Budapesti Tanítóképző Főiskolán

2007: Megnyerte a Tanító Módszertani Folyóirat országos pályázatát Az óvoda-iskola közötti átmenetet segítő program című pályamunkájával

2007. Litér önkormányzata a Litér Községért-kitüntetést adományozta a Litéri Zöldág Táncegyüttesben végzett kiemelkedő nevelői munkájáért és a község hírnevének emeléséért