Európában egyedülálló a Lovason található őskori festékbánya

A hírnév 1951-ben kezdődött: Európában egyedülálló módon itt található őskori festékbánya, a világon hasonló csak Afrikában van.

– 1951-ben a 73-as főút építése során megnyitották a Lovas területén található Mackói murvabányát. A dolomit bányászása során furcsa, nagyobb méretű állatcsontok kerültek elő, melyeket a munkát irányító erdész félrerakatott, majd később beszállították az akkor Bakony Múzeum, most Laczkó Dezső Múzeumba. Itt Mészáros Gyula foglalkozott a leletanyaggal, később Vértes László is bekapcsolódott a kutatásba, majd ezt a munkát folytatta Dobosi Viola – kezdi a beszélgetést Kovácsné Kasza Katalin régésztechnikus, aki a szakdolgozatát írta eme témában.

Régészeti szempontból ez az időszak az úgynevezett felső paleolitikum vége. Ember elődeink jellemzően már rendelkeztek hatékonyabb vadászfegyverrel, így megjelenik a felesleg. A régészeti leletek tanúsága szerint az eszközök is kidolgozottabbak voltak. Kaparók, pengék, a halászáshoz szükséges eszközök segítették a mindennapi életet. Elődeink szorosan együtt éltek a természettel. Varázslással tették hatékonyabbá vadászfegyvereiket. Azt is tudjuk, hogy a neandervölgyi ősember már eltemette halottait, és a temetkezések alkalmával piros porfestéket használtak a szertartáshoz, amit a feltárások során megtaláltak a régészek.

– Fogalmazzunk úgy, hogy maga a bányászás a piros porfesték miatt kezdődött. Az akkor élt embernek nagyon fontos volt mindez. Régészeti feltárások során megfigyelték, hogy az emberi váz kivétel nélkül be volt szórva piros festékkel. Ezt ma úgy magyarázzuk, hogy az akkor élt ember összekötötte az életet a vérrel. A vérnek ugyebár piros színe van. A halott embert beszórták a piros porfestékkel, tehát élettel ruházták fel, ami a temetkezések fontos rituális eleme volt. Használták a vadászfegyverek hatékonnyá tételéhez, hiszen ebben az időszakban még az ember halászott, vadászott, gyűjtögetett, fontos volt, hogy a vadászat sikeres legyen. Használhatták maszkok festésére, arcfestésre, vagy egyszerűen vízzel összekeverve testüket védték a rovarok ellen, de gyógyítás céljára is alkalmazták, kis golyót gyúrtak belőle és megették.

De vajon milyen eszközök kerültek elő az utoljára Dobosi Viola által 1979-ben végzett feltárások során? Természetesen a bánya területe azóta védett, tehát semmiféle bányászati tevékenységet nem lehet ott folytatni. Kati készségesen válaszol, látszik rajta, hogy szívügye a lovasi őskori festékbánya. – 143 leletről beszélünk, ami úgy érzem, nem kevés. Főként gímszarvas és jávorszarvas agancsa, ulnája, kőszáli kecske bordája került elő. A friss csontot ugyanúgy lehet fúrni, faragni, csiszolni, pattintani, mint a követ. Ezek a csontok táplálkozás szempontjából nem voltak fontosak, hiszen túl sok hús nem volt található rajtuk, ezért gondoljuk, hogy az akkori emberek szándékosan vitték a bánya területére, mintegy kiválasztva azokat a darabokat, amelyek megfeleltek a munka elvégzéséhez. Ezenkívül a leletanyag tartalmaz még egy babérlevél alakú kis kőkaparót is.

A C 14-es szénizotópos vizsgálati eredmény 11 ezer 750 évesre datálja a leletanyagot. Ez a dátum a paleolitikum és a neolitikum közé esik. 2010-ben Lovason a faluház pincéjében alakítottak ki egy helyiséget, ahol bemutatják a leletanyag kis töredékét. Természetesen ezek az eszközök mind másolatok, hiszen az eredeti tárgyak a Nemzeti Múzeumban találhatóak. Állandó kiállítás van Lovason, aki szeretné megtekinteni, a pince ajtaján található telefonszámon időpontot tud egyeztetni Katival.

Az emberiség történetének eddig ismert egyik legrégibb bányája a Királykút felett található Lovas külterületén, és szabadon látogatható.