Újabb őshüllőmaradványokat tártak fel

Ez olvasható a Magyar Tudományos Akadémia sajtóközleményében, amely szerint Magyarország legújabb, de egyre gazdagabb leletanyagot szolgáltató mezozoikumi gerinceslelőhelye Villányban van.

A 2012-ben felfedezett, a 240–235 millió évvel ezelőtti világ pontosabb megismerését lehetővé tévő lelőhelyen mára több ezer középső és késő triász kori ősgerinces, köztük porcos és csontos halak, Nothosauria és Placodontia hüllők, Tanystropheus-rokon és egyéb kis termetű archosauromorphák fogait és csontjait találták meg a kutatók.

– Idén az egyik legjelentősebb felfedezésünk egy félméteres állkapocs, amely egy krokodilszerű Nothosauria ragadozó tengeri hüllő maradványa. A lelet arra utal, hogy akár 4–5 méteres ragadozók is élhettek itt annak idején, az egykori dél-európai kontinens sekély tengerrel borított partvidékénél – mondta Ősi Attila.

Az újabb ásatások révén egyre többféle gerinces maradványa kerül elő a villányi lelőhely vörösessárga, agyagos, dolomitos márgájából. Az idei sok lelet között található egy különleges csigolya maradványa is. – A lelet igen hosszú tövisnyúlványa is azt jelzi, hogy eltér az eddig Villányból megismert Sauropterygia hüllők csigolyáitól, és egy eddig innen nem ismert tengeri hüllő maradványa lehet – hangsúlyozta Segesdi Martin, a kutatócsoport tagja.

A lelőhely azonban nemcsak a nyári ásatásokra, hanem az őszi labormunkákra is tartogatott meglepetést. A szinte függőleges, csonttartalmú kőzetrétegből kitermelt, összesen 25 kilogrammnyi anyag átmosása, átszitálása után közel 1500 fog- és csontlelet is előkerült.

– Ennek az elképesztően gazdag mikrogerinces-lelet-anyagnak a jelentőségét az adja, hogy a fogak a környezeti viszontagságoknak és az időnek leginkább ellenálló elemei a csontváznak, ezért olyan, törékeny csontozatú vagy ritkább állatok fogai is megmaradhatnak, amelyeknek más részei nem kerülnek elő. Így akár ezekből a piciny fogakból is következtethetünk az egykori élőhely állatfajaira – ismertette Ősi Attila.

A mezozoikumi ősgerincesek legismertebb és leggazdagabb lelőhelye a Bakonyban található. Az egykori Iharkút település határában található, rekultivált külszíni bauxitbánya területén már csaknem két évtizede folynak az ásatások. Idén mintegy 800 csont- és foglelet, közöttük legalább 10 állkapocs és koponya maradványa került elő a folyó-vízi-ártéri üledékből. A gazdag kréta időszaki gerinces-fauna legújabb leletei között található például egy kis termetű, növényevő dinoszaurusz, a Mochlodon vorosi alsó állkapcsa is.

A kutatók korábban már többet is találtak a faj egye-deinek csontdarabkáiból, most azonban egy olyan teljes állkapocs került elő, amelynek révén jobban megérthetik, hogy miként rágtak ezek a 85 millió évvel ezelőtt élt szárazföldi növényevők. Az MTA doktora által vezetett ELTE Dinoszaurusz Kutatócsoport egyik új, fontos vizsgálati iránya a páncélos dinoszauruszoknál megjelenő csontpikkelyek szisztematikus rendszerezése. Ezek alakja igen változatos, a hatalmas tüskéktől az apró pikkelyekig terjed. A páncélzat minél pontosabb rekonstrukcióját követően pedig akár egyetlen diagnosztikus páncélelem révén azonosítható, hogy melyik faj példányáról van szó.

A Magyar Tudományos Akadémia arról számolt be, hogy a kutatók az iharkúti és a villányi lelőhely mellett az Ajka határában található, az iharkúti csonttartalmú rétegekkel azonos korú, ám egészen más, mocsári, tavi környezetre utaló ajkai kőszén feltárását és a gerincesleletek gyűjtését is folytatták.

– Az újonnan kialakított felszíni feltárásokból mintegy másfél tonna anyagot iszapoltunk le, vagyis ekkora mennyiséget mostunk át egy szitasoron. Szabó Márton, a kutatócsoport tagja áldozatos munkájának köszönhetően ennek eredményeként több mint ötezer, közöttük mikroszkopikus méretű ősmaradványt találtunk, amelyek feldolgozását szintén megkezdjük – fejtette ki Ősi Attila.