A palotai csata emléknapja

Az összegyűlt maroknyi emlékező előtt a civil szervezet alelnöke, Lukács Péter és Gágó Anita egyesületi tag idézte fel 1956 októberének várpalotai eseményeit. Elhangzott, a fő közlekedési útvonalnak számító Várpalotán voltak ugyan beszédek és felvonulások az október 23-ai történéseket követően, ám tényleges harcra csupán 26-án került először sor. Ekkor Márton Lászlót, a városgazdálkodás villanyszerelőjét elektromos problémához riasztották, a munka végeztével azonban a nyolcas út mentén egy szovjet tankból leadott géppuskasorozat által lelte halálát. Ennek aztán pillanatok alatt híre ment a városban. A tüntetés résztvevői ledöntötték a szovjet emlékművet, feldúlták a szovjet katonák sírkertjét, majd elfoglalták a városi tanács épületét, a középületekről pedig eltávolították a vörös csillagokat. 

A felkelők aztán barikádot építettek és lőállást foglaltak el az Akna csárda és az egykori Tüzép-telep környékén, s 26-án este megtámadták a városon áthaladó, Hajmáskérről Székesfehérvárra tartó szovjet katonai konvojt. Kilőttek két teherautót, 11 szovjet katona halálát okozva ezzel. 

A csatában ott volt az alig 24 éves Berta József is, akit a forradalom leverése után elfogtak, s első fokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek teljes vagyonelkobzás mellett. A szovjet katonákkal vívott tűzharc miatt azonban később az ítéletet halálbüntetésre súlyosbították. Kegyelmi kérvényét elutasították, Berta József sorsa 1958. január 2-án teljesedett be, a Budapesti Országos Börtön udvarán felakasztották.

A megemlékezés zárásaként a Palotai Turul Társaság tagjai koszorút helyeztek el az egykori csata helyszínén felállított emléktáblánál, majd az Alsóvárosi temetőbe vonultak, ahol az 1956. október 26-án alig 28 évesen lelőtt Márton László sírjánál koszorúztak.