Sárkányparipán vágtató óvodások

Csupa-csupa mese, mondóka, dal közepette élnek ünneptől ünnepig. A hosszú nyár után a betakarítás időszaka és ünnepe a hétköznapjaik központi témája: az előző év őszén elültetett, nyáron learatott búzát most feldolgozzák, levágják a kalászt a szálról, letisztítják a szárát és az aranyló szalmát megőrzik – ez lesz ugyanis a karácsonykor az arany csillag alapanyaga és a kis Jézus ágyának betétje. A búzakalászból kicsépelt magot kézimalomban maguk őrlik az apróságok, többször, hogy finoman szálló liszt legyen. Ebből aztán saját maguk sütik a cipót minden héten, s fogyasztják el tízóraira. Az első cipósütés maga a nagy ünnep, ezen a napon a gyerekek otthonról kosárkában gyümölcsöt, terményt hoznak, amit közösen felhalmoznak, majd a nap végén szétosztanak, s mindenkinek jut az első cipóból otthonra is – így a betakarítás ünnepéről a kis zsák búzával, cipóval és fényes piros almával mennek haza.

Ekkor a Szent Mihály-időszak azzal folytatódik, hogy a kicsik megtapasztalják, mi az, amikor az igazság egyensúlyba kerül – folytatja Puskásné Devecsery Szilvia, az óvoda vezetője, hiszen ezt a sok okosságot is mind tőle tudjuk meg. Mihályt mérleggel a kezében jelenítik meg a művészetekben, és a gyerekek apró fehér köveket, a jóság köveit gyűjtögetik, hogy a mérlegelés napján egyensúlyba hozzák a mérleg másik serpenyőjébe kerülő nagy, fekete kővel. Így válik valóban láthatóvá, hogy a rossz és a jó kiegyenlítődhet, vagy a jó győzedelmeskedik a rossz felett, ha elég sok gyűlik össze.

Szent Mihály másik kezében kardot tart, amivel legyőzte – és nem megölte, csak távol tartja, hívja fel a figyelmet Szilvia – a Sárkányt. A Waldorf ovisok ezekben a hetekben valóban megtapasztalják a saját sárkányukat, és azt is, hogyan tudják legyőzni. Ennek szimbolikus rituáléja a sárkányeresztés: a sárkányt bizony meg kell tudni tartani a Gulya-dombon, vagy a környező dombokon fújó szélben.

„Sárkányparipán vágtattam / Gyémánt madarat mosdattam / Göncöl szekeret kergettem / Holdfény hajú lányt elvettem” – éneklik ilyenkor az ovisok.

Szent Mihály időszakához tartozik a bátorságpróba. Változó, hogy kinek mi jelent próbatételt: bebújni a barlangba, átmenni a vékony pallón, vagy benyúlni a sárkány „tüzes” fészkébe, de végül mindenkinek sikerül.

– Ünneptől ünnepig élünk, ez ad keretet a mindennapoknak. Az ünnepek sarokkövek, de az oda vezető út legalább olyan fontos, amikor is a gyerekek saját maguk fedezik fel, értik meg egy-egy ünnep mélyebb értelmét, jelentőségét. Olyan értékek ezek, amelyekre építkezhetnek későbbi életük során – összegezte Szilvia.

Mihály időszakát Szent Márton követi majd, egészen más értékekkel, de ugyancsak sok mesével, csodával.