1 gyertya a 37. születésnapra

Történetünk Veszprémben kezdődik, nem sokkal az ezredforduló előtt. Főhősünk rendszeresen látogatta Laluk Robi barátját, aki ekkor már tetovált, rajta keresztül ismerte meg ezt a világot.

- Barátom egyszer csak azt kérdezte, volna-e kedvem megtanulni tetoválni. És rögtön rávágtam, hogy persze – emlékezett vissza Ikits Tamás. - Nem volt számomra ismeretlen a rajzolás, hiszen általános iskolában mindig engem cipeltek rajzversenyekre, de sokáig rejtve maradt ez a tehetségem, elmentem inkább autószerelő szakmunkásnak. Meg hát az mégiscsak más, hogy valamit papírra vetsz mint az, hogy valakit elkezdesz tetoválni. Sok papíron rajzolás után banánon, narancson majd disznóbőrön gyakoroltam. A veszprémi szalonban aztán Robival sokat nem tétováztunk, el is készítettem az első tetoválást, egyik klubtársunk lett az áldozat, egy tenyérnyi kelta csomót vért izzadva négy óra varrtam fel neki (köszi Tadó), ez ma már egyébként húsz perc alatt megy (nevet).

Külföldi munkák

Tamás 2006-ban külföldön próbált szerencsét, több helyre is elküldte portfólióját, Edinburghból kapott választ és akkor annak a meghívásnak eleget téve kiutazott a skót fővárosba, ahol három évet töltött. Ezután úgynevezett „guest artist” volt, tehát ha egy szalon vendégének megtetszett egyik munkája, kiutazott néhány napra és elkészítette a kért tetoválást. Ez körülbelül tíz évig ment így, 2015 óta már „csak” itthon dolgozik, nem megy külföldre. Párjával, Andreával - aki egyébként piercinges - 2012-ben nyitotta azt a szalont, ahol jelenleg is dolgozik, a helyiség néhány éve kávézóval bővült.

- A leghosszabb munkámon közel tíz órán keresztül dolgoztam egyhuzamban, egy budapesti zenész srác mellkasára egy koponyát varrtam színes rózsákkal. Kemény menet volt…

A pápai tetováló pontosan nem is tudja, hány alkotás díszíti a testét, azonban amikor a kedvencéről kérdeztem, rögtön rávágta a választ: „van egy gyertyám”.

- A 37. születésnapomat Edinburgh-ban ünnepeltem és a véletlen folytán úgy alakult, hogy a szalonban másik három embernek szintén volt ünnepelni valója. Teljesen véletlenül lent a pincében találtunk egy régi brazil flasht. A flash kis mintákat jelent, ami aránylag gyorsan elkészíthető, régen a matrózoknak varrták fel és mindegyik alá oda volt írva, hogy mennyibe kerül. A talált lapon „We will dead” felirat is volt mindegyik ár mellett, ami ugye nyelvtanilag helytelen. Nos, ebben a szülinapi buliban mindenki megkapta ezt a feliratot, öt állást, öt tetoválót képzelj el, nagyjából harminc emberrel. Szeretem azokat tetoválásokat, amik egy személyes történethez kapcsolódnak. Tehát ha én ránézek erre a képre, akkor ez a sztori jut eszembe.

Népszerű a tetoválás

Tamás elmondta, a tetoválás széles körben 2005-2010 környékén terjedt el, ekkor robbant be a Miami Ink című televíziós sorozat, mely egy floridai tetoválószalon mindennapjait mutatta be.

- Onnantól kezdve mindenki tetoválni akart, gombamód elkezdtek szaporodni a szalonok. Volt ennek rossz és jó oldala is, utóbbira jó példa, hogy nagyon sok képzett művész áramlott be a tetováló-világba, és hozták magukkal azokat a technikákat, látásmódokat, amiket az iskolában tanultak. A tetoválás elkezdett művészi lenni. Minden korszaknak megvannak a maga trendjei, népszerűek a színészek, labdarúgók, zenészek testét díszítő tetoválások, sokan varratnak gyerekneveket, valamilyen életeseményhez kötődő évszámokat, most a népszerű a realisztikus stílus, a viking-kultúra, a virágok, az állatok, és a minimál, vonalas rajzok. Nem nagyon tudok olyan helyet mondani a testen, ahova ne kértek volna már tetoválást, a leggyakoribb a kar. Általánosságban elmondható, hogy a hajlatok fájnak a legjobban, az egyik legfájóbb hely a térdhajlat – tudtam meg.

A művész kiemelte, szerinte akkor lesz jó egy tetoválás, ha a kuncsaft enged beleszólást a tetoválásba, meghallgatja véleményét, de azokat is szívesen látja, akiknek konkrét elképzelésük van. Egyébként volt egy svéd vendége is, akinek szinte a teljes testét tetoválta, közben azonban a férfi nemes egyszerűséggel elaludt. A legidősebb vendége egy 83 éves nő volt, aki egy lepkét kért a bokájára, ugyanis ez hiányzott még neki a bakancslistájáról.

- Azt javaslom mindenkinek, amikor tetoválót választ, ne a témát nézze a képen amit tetovált, hanem azt, hogy technikailag az hogy van kivitelezve. Hogy annak a vonalnak szép-e az íve, hogy a színezés egységes, homogén-e, hogy az átmenetek a színek között szépek-e. Tehát, hogy technikailag jól van-e kivitelezve, mert ha már valaki meg tud egy ilyet csinálni, nagy valószínűséggel nem fogja a tetoválást elrontani – tanácsolta búcsúzóul a városszerte elismert tetováló.