Jó reggelt, Veszprém vármegye!

Olvasom, hogy 23–26 fokos a Balaton vize. Az első kánikulai hétvége előtt történik mindez, és bár gyanakszom kissé a valóságtartalom tekintetében, azért lemegyek a tóhoz. A látvány gyönyörű, mint mindig, a vízállás magas, túl a köveken a padok is fürdenek. Odabent viszont csupán két, feltehetőleg izlandi turista és egy rozmár, és ők is felettébb mozgékonynak tűnnek, semmi lusta heverészés a víztükrön, a gyanúm tehát erősödik. Azért összeszedem magam, gyáva népnek nincs hazája. Első lépcsőfok, bokáig, rendben. A második, térdig, elgondolkodtató. A harmadik megrázó, sovány malac vágtában húzok kifelé. Nix ugribugri, nem kapkodunk, hosszú még a nyár. Szóval értem én, élénküljön az a turizmus, támogatom is mind emberileg, mind művészileg egy bizonyos határig, a hitelvesztésért viszont kár.