Álljuk a sarat, na meg a sort

Mindenki türelmes, bár egyesek olykor rá-rápillantanak órájukra. Múlnak a percek, megy az idő, mindannyian sietünk. Harmadik vagyok a sorban, s látom, egy fiatal pár pakolgat, csak pakolgat. Mellettük a gyerekek, na meg hangzanak a kérdések: „Anyu, még egy ilyet! Apu, vegyünk ebből, ez finom!” Százfelé szakadnak, közben már a pénzt számolják, dönteniük kell: kártya vagy cash? És közben pakolni. Négy szatyor tele van. Mi, a sorban állók egymásra pillantunk, mosolygunk, a pénztáros is mosolyog – neki muszáj. De minden vásárló türelmes. Jó látni az ilyet, semmi megjegyzés, semmi morgás, álljuk a sarat. Na meg a sort. Ilyen türelmet kívánok mára is mindenkinek mindenhol – hiszen péntek van, a hétvégi bevásárlás napja.