Ahol az oltást kapták gyerekkorukban, ott lett most a tájház Öskün (képgaléria)

– Szükség van múltunk megmutatásának olyan formájára, amivel most már az ösküiek is büszkélkedhetnek, ráadásul településük története a honfoglalás idejéig nyúlik vissza. Összetartásukat, összetartozásukat, közösségük erejét bizonyítja, ahogy létrehozták a tájházat, iránytű lehet ez ahhoz, a továbbiakban hogyan teremtsenek álomból valóságot – mondta el Ovádi Péter országgyűlési képviselő a megnyitón, és utalt arra, hogy ezzel az új gyűjteményükkel, kialakításának módjával példát is mutathatnak a hasonló törekvéseket célul kitűző környékbelieknek. 

Ángyán Tamás polgármester arról beszélt, hogy évtizedes gyűjtés eredménye a tárgyak, dokumentumok összessége, amely most szavai szerint méltó helyet kapott, és így már több helybeli megtekintheti, a turistáknak is szívesen megmutatják. Azt szintén elárulta, hogy pár hete még üresek voltak az önkormányzat tulajdonában lévő épület helyiségei, azóta rendezték be azokat a múlt kézzel fogható üzeneteivel. Szerinte szinte az egész falu megmozdult ennek érdekében. „Mindennap beköltözhet ide ezentúl egy-egy kiegészítés, közös emlékezetünk helyére" – fogalmazott a szellemi kincs gyarapítására is utalva a faluvezető, hiszen a tájház megtekintői történeteikkel is hozzátehetnek egy-egy részletet ahhoz, amit megőrizni érdemes.

Amikor megérkeztünk a tájházhoz, a helyiek először Magyar Józsefné Ilonához irányítottak minket. Jó pár éve kezdte el jobban megismerni a településen élők múltját. Idősekkel beszélgetett hosszan, ismerkedett szokásaikkal, ők pedig meséltek életükről, szívesen mutatták meg neki tárgyaikat. Oda is ajándékoztak a falunak többet, és Ilonát felengedték padlásaikra. Így jött össze a helytörténeti gyűjtemény, amit aztán többen kiegészítettek, és albumok összeállítását is tervezik az ösküiek a felnagyított archív fotókból.

Ilona mutatott nekünk vállkendőt 1871-ből, 1929-es egyházi esküvőn viselt ruhát, kékes mintás felsővel, rakott szoknyával, 1952-ben használt keszkenőt. Láttunk a helytörténeti gyűjteményben 1828-ban kiállított iskolai bizonyítványt. Számtanból kitűnőt, rajzolásból és éneklésből jelest kapott gazdája. S akik a megnyitón jártak, felfedezték a gyermekkoruk részleteire emlékeztető díszítéseket, holmikat, akadt, aki a megterített asztalra mutatva megjegyezte: nagyija máig csak hasonló pohárból hajlandó inni.

Ilona kedvence a konyhai tálalószekrény, amit helybeli asztalos készített a múlt század húszas éveiben, és a lakberendezési divat változásai szerint valószínűleg többször átfestettek. A készítő története ugyancsak fordulatos, frontszolgálataiért többször kitüntették, katonaként többször súlyosan meg is sérült.  

Nemes Ferenc ösküi történész elmondta nekünk, hogy a húszas években épült a tájháznak otthont adó épület, amit kék keresztes háznak neveztek, mivel a védőnők dolgoztak benne. Azt is felidézte, hogy a helybeliek egykor ügyes bakonyi iparosoknak számítottak, eszközeiket maguk készítették – ennek tanújelei a tájház udvarán láthatók –, és három vízimalom, három kovácsműhely is működött a településen.

Harnos Lászlótól, az Öskü Községi Kertbarátok Egyesületének elnökétől, aki az átadón a műsorvezető volt, megtudtuk, hogy tagtársaival az ünnepség után lombfakasztó sétát szervezett a helyi kistermelőkhöz, azaz pincelátogatás következett az avatást követően.