Kis híján kipusztult, most pedig Veszprém határában figyelhetjük meg

Valószínűleg minden madárbarát szívét megdobogtatja, mikor útközben az autóból megpillantja ezt az elegáns, hófehér madarat. Még lenyűgözőbb látvány, amikor ilyen nagy létszámban csodálhatja meg őket, pláne, ha a kócsagcsapat éppen a feje fölött repül át jellegzetes, méltóságtejes röptében az út egyik oldalán lévő szántóföldről a másik oldalra.

A nagy kócsag halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekkel és kisemlősökkel táplálkozik. A Veszprém határában lévő szántóföldeken minden bizonnyal megtalálja kedvenc csemegéit, szívesen egerészik és kutat a rovarok után. A népes kócsagcsapatban olykor egy-egy szürke gém is felbukkan. A nagy kócsag rokona, a szürke gém már urbanizálódott, még Budapest belvárosában is megfigyelték. Bár több állatfaj kiválóan alkalmazkodott az új körülményekhez, illetve a városi viszonyokhoz, és valóban nem kell olyan messzire mennünk, ha meg akarjuk csodálni a hazai madárvilág sokszínűségét, de a madárvédelemnek továbbra is kiemelten fontos természetvédelmi törekvéseink közé kell tartoznia.

A Veszprémi Állatkertben szintén fokozott figyelmet fordítanak az egzotikus lakók mellett a hazai élővilág megőrzésére is. Az állatkert gazdag madárvilággal büszkélkedhet, hiszen itt rendelkezésre áll mindazon erőforrás, mely alkalmas madárélőhellyé teszik a területet: táplálkozási hely, búvóhely, költőhely. Továbbá az állatkert számos pontján fecskefészkeket és madárodúkat helyeztek el. 

Nagy öröm, amikor a különféle védett énekesmadarak elfoglalják ezeket az odúkat és madárcsiviteléstől lesz hangos az állatkert, ahol nyitott szemmel járva könnyedén fedezhetünk fel például fekete rigó vagy rozsdafarkú által épített fészkeket. Kis szerencsével nagy fakopáncsot és csuszkát is megpillanthatunk, de tavaly nyáron egy zöld küllőt is láttak az állatkert munkatársai. Sőt, arra is volt példa, amikor fehér gólya szállt le a szavannakifutóra.

A nagy kócsag tollazata fehér, testhossza 85-100 centiméter, szárnyfesztávolsága 140-170 centiméter. Világszerte előfordul: Észak-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában és Európában is honos. Európán belül Magyarországon él a legtöbb.

Azonban ez nem volt mindig így. Magyarországon 1912-ben nyilvánították védetté. A védetté nyilvánításra azért volt szükség, mert a 20. század elejére drasztikusan megfogyatkozott a számuk. A dísztollai miatt vadászták őket, ugyanis a 19. században az volt a divat, hogy a nemes urak rangjuk jeléül kócsagtollat tűztek a kalapjukba. A kipusztulástól való megóvás érdekében a szakemberek számos lépést tettek. 1924-ben alkalmazták az első kócsagőrt, az ország legelső természetvédelmi őrét a Kis-Balatonnál, ami igen jelentős mérföldköve volt a magyar természetvédelem történetének.

Még mindig sok a veszélyeztető tényező, de eddig sikertörténet a nagy kócsagé. Köszönhető ez a természetvédelmi tevékenységeknek, a példaértékű összefogásnak, az élőhelyek megóvásának és a faj alkalmazkodóképességének egyaránt. Az 1970-es évektől a nagy kócsag állománya gyarapodott. Volt olyan idő, amikor összesen csak 33 pár fészkelt az országban. Akkor szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy szerencsénk legyen akár egyet is megpillantani. Most több mint 50 egyedet figyelhettünk meg csak Veszprém határában e kis híján kipusztult, nemes madárból. Ma már 4-5 ezerre tehető hazánkban a faj egyedszáma.