Hetven éve hunyt el Herczeg Ferenc

A Badacsonylábdi Partszépítő és Fürdőegyesület szervezésében Badacsonytördemicről ezúttal is küldöttség utazott Budapestre, a Farkasréti temetőbe, hogy közösen emlékezzenek meg Herczeg Ferencről az írófejedelem halálának hetvenedik évfordulóján. Az eseményen Takaró Mihály József Attila-díjas író, a Herczeg Ferenc Társaság elnöke mondott megemlékező beszédet. Erről az utat szervező Szántai Attiláné tájékoztatta lapunkat. Természetesen Badacsonytördemicen is koszorúztak az emlékezők az író 2013-ban felavatott szobránál, a róla elnevezett badacsonylábdihegyi strand bejáratánál, mint ahogy az a korábbi években is történt.

Ezzel együtt eljuttatta azt az írást is, amelyet Herczeg Ferenc barátja, Rab Gusztáv írt 1954. február 26-án, az író temetése után két nappal. „Hideg téli napon, a Farkasréti-temetőben eltemettük a két nappal korábban elhunyt Herczeg Ferencet. A suttogva elmormogott katolikus egyházi szertartás után elkísértük a koporsót hátra, a temető végébe, a szegények parcellájába. Kevesen voltunk, az emberek nem nagyon mertek eljönni a temetésre. A színészek közül, akik az ő darabjaiban aratták sikereiket, senki sem jelent meg. Egy öreg színpadi öltöztetőnő sírdogált a koporsónál csöndesen. Senki sem mert egy szót sem szólni. Dideregtünk a hidegtől, a haláltól és a félelemtől... Egyetlen búcsúszó sem hangzott el. Néma csendben eresztették le a sírba Herczeg Ferenc koporsóját. Szabó Lőrinc majdnem beleesett, amikor egy szál piros rózsát dobott a koporsóra. Aztán rátették a sírhantra az egyetlen olcsó művirág-koszorút. Ez volt a temetése a költő fejedelemnek, ahogy sikerei csúcsán nevezték. Egymásra néztünk és hallgattunk. Pedig mennyi mindent mondhattunk volna róla!"

Rab Gusztáv sorai tökéletesen visszaadják a kommunisták által megnyomorított társadalom mindennapjait, amelyben a félelem volt az úr. Herczeg Ferenc emléke, szellemi öröksége azonban túlélte azokat az évtizedeket, az utókor nem feledi mindazt, ami letett az irodalom asztalára.