2023.12.31. 07:00
Huszár Lőrinc ciszterci szerzetes: bátor döntésre késztető vágyak, valóban otthont nyújtó közösségek
Az, hogy egyik nap még 2023-at mutat a naptár, a másikon már 2024-et írunk, csupán közmegegyezés kérdése, ugyanakkor az ember mintha az idő szorításában, fogságában élne – állítja Huszár Lőrinc ciszterci szerzetes, zirci plébános.
Huszár Lőrinc ciszterci szerzetes: "Vízióm az a zirci plébánia közösségével kapcsolatban, hogy valóban közösségek közössége legyen, ahol az emberek eljutnak az Istennel való kapcsolatra, amely éltetni tudja őket. Olyan közösség legyen, amely valóban otthona sokaknak"
Fotó: Rimányi Zita/Napló
– Bevallom, a naptári év végén nem szoktam részletes visszatekintést, leltárt készíteni az elköszönő esztendőről. Természetesen eszembe jutnak az év számomra legfontosabb eseményei. Ezekből kettőt emelnék ki: Ferenc pápa látogatását hazánkban, áprilisban. A másik pedig az, hogy új szolgálati helyre kerültem, Budapestről Zircre. Az, hogy ma még 2023-at mutat a naptár, néhány nap múlva pedig 2024-et fogunk dátumként írni, csupán közmegegyezés kérdése, ugyanakkor az ember mintha az idő szorításában, fogságában élne. A naptári év vége és az új esztendő kezdete mégiscsak vissza- és előretekintésre hívja az embert. Elsősorban hálaadásra és bizakodásra. Hálaadásra az elmúlt évben kapott jókért és a remény felkeltésére a tekintetben, hogy az előttünk álló esztendő is ajándékokat tartogat számunkra – fogalmazott Lőrinc atya, aki azt tanácsolja, két dolgot mindenképpen kerülnünk kell. Egyrészt ne legyünk a múlt foglyai. A másik dolog, amit el kell kerülnünk, a félelem a jövőtől, a túlzott aggodalmaskodás a holnap miatt.
„Elég a mának a maga baja, a holnap majd gondoskodik magáról” – mondta Jézus a hegyi beszédben. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne tervezzünk, ne gondolkodjunk el bölcsen és okosan a jövőről.
– Tudjunk túllépni, megbocsátani, nem a múltban élni. A múlttal talán túl sokat is foglalkozik az ember, pedig nem tudunk az időben visszamenni, másképpen dönteni, cselekedni. A múltat magunk mögé kell dobni, és nekifeszülni annak, ami előttünk áll. Az eljövendő eseményekre ne úgy tekintsünk, hogy azok mennyi bizonytalanságot, a jövőtől való félelemre való okot hordoznak magukban. A jövőt valóban nem látjuk tisztán, de álljunk úgy hozzá, hogy mennyi lehetőséget hordoz számunkra – mondta Huszár Lőrinc.
A ciszterci szerzetes hangsúlyozta: – Igazából a jelenben kell élnünk. Jelen lenni a történés, az esemény, a pillanat, önmagam, a másik ember számára. Átélni és nem túlélni azt, ami velem történik. Megragadni a lehetőséget, leszakítani a nap gyümölcsét. Ha jelen vagyunk a most számára, akkor nem rágódunk a múlton, és nem aggodalmaskodunk a jövő miatt – fogalmazott.
Természetesen készít majd visszatekintést a zirci katolikus közösség elmúlt évéről. Ez mintegy kötelessége is mint plébánosnak, ezt tárja ugyanis a közösség elé az év végi hálaadó szentmisén, december 31-én. A jövőbe is tekint olyan értelemben, hogy számba veszi ilyenkor, milyen események várhatók, s azok mikor lesznek.
– A múlt elmúlt, de a jövő – a lehetőségeivel – előttünk áll. A jövőre vonatkozóan kell hogy az embernek legyenek víziói. Ezek nem elérhetetlen vágyálmok, mindig a valóság talaján kell maradnunk. Olyan vágyak, amelyek bátor döntésekre és cselekvésre késztetik az embert. Ilyen vízióm a zirci plébánia közösségével kapcsolatban, hogy a plébánia valóban közösségek közössége legyen, ahol az emberek eljutnak az Istennel való kapcsolatra, amely kapcsolat éltetni tudja őket. Olyan közösség legyen, amely valóban otthona sokaknak – árulta el jövőképéről a plébános.
