Ünnepeink

Az idősek világnapjával kezdődött a hónap. Kérdés, hogy jók-e ezek a mindenféle napok valamire. Amíg valaki úgy emlékezik meg róluk, hogy közben nekünk okoz örömet, akkor igen – ha egész évben anyák napja van, vagy némely szerencséseknél esztendőtől esztendőig tart a nőnap. Szerintem az idősek világnapjával más a helyzet. Bizonyos kor után a pici szürke agysejtekben ott kell hogy legyen a helyes önértékelés: szerencsés vagyok, hogy ezt is megértem, és ezután is mindent meg kell tennem magamért, hogy elviselhető társ, szülő, nagyszülő lehessek! Hogy ez a fiatalabb években is hasznos törekvés? Való igaz, de tessék tudomásul venni, hogy az aranykort megérni nem érdem, talán inkább mázli, amit meg lehetne becsülni. Így is mondhatjuk: Ne állj le, mert akkor a rolót is lehúzhatod! Egyéni, hogy kinek mit jelent a „nem leállás”; jár tovább a szenior táncórákra, kirándulni a barátokkal, vagy legalább elkezd érdeklődni a szomszédok, az utcában élők iránt! Nem önmagunkba süllyedni, hanem nyitni a világra, mert akkor ébren maradhat a remény, hogy a mi sorsunk is érdekel valakit. Ami meg a kort illeti: az élet kereke előre forog, mindennap fiatalabbak vagyunk, mint évek múlva leszünk – ha megérjük.