Amerikai dollárok Nyugat-Európának, tőlünk mindent kivonó szovjetek

Az erőszak, a traumatizálás időszakára is emlékezünk október 23-án, ugyanis már 1944-45-ben eldöntötte Sztálin, a Szovjetunió marsallja, hogy Magyarországot példásan meg kell büntetni a II. világháború után. A magyar kérdés, vagonkérdés, ez volt az elhatározás és végrehajtották, alapja a kommunista diktatúra – hangsúlyozta Balogh Gábor. A Terror Háza Múzeum vezető történészét megint – a februári, a kommunizmus áldozataira emlékező rendezvény után már másodszor – meghívta Zircre az önkormányzat és Ottó Péter polgármester. Ugyanis fontosnak tartották a városi ünnepség szervezői, hogy az összefüggésekre, az egyéni tragédiákra rávilágító módon emlékezhessenek 1956 októberére a helyiek.

A megszállt országtól még mit lehetett elvenni? – folytatta előadását a történész. Hétszázezer embert elhurcoltak kényszermunkára, s háromszázezer soha nem tért vissza. A Gulág szigetvilágában a foglyok között a német és a japán után a legtöbbek által beszélt nyelv a magyar volt. A Kárpát-medencében minden családot érintett ez a tragédia, a tömeges emberrablás. A háború miatt kieső munkaerőt pótolták így a szovjetek. Miközben Nyugat-Európa talpra állítására Amerika a Marshall-terv segélyprogramja révén 13 millió dollárt biztosított, hazánkból ennél többet vont ki a szovjet elnyomás. S a példák sorolásakor a Balogh Gábor megemlítette, hogy Káptalantóti férfi lakosságát kiirtották, a gazdaság minden szektorát államosították. Szavai szerint 1947-ben már nyilvánvalóvá vált, hogy nincs esély a demokrácia kibontakozására.

Más-más forgatókönyv szerint, de lényegében ugyanaz történt a volt szocialista országokban. S 1948-ban két nagy ellensége volt az akkori rendszernek, a történelmi egyházak vezetőrétege és a földbirtokos parasztság. A propaganda termelő-szövetkezesítésről beszélt, de tulajdonképpen kényszerkollektivizálás történt. Az önellátás képességétől fosztották meg a falusi földművelőket. A magyar vidék szétverése elkezdődött, 1953-ra a diktatúra elnyomása minden családot érintett.

Sztálin halála enyhülést hozott a szovjet blokknak – így véljük. De tényleg így történt? – tette fel a kérdést a történész és magyarázatával rávilágított, hogy az életkörülmények valóban javultak, felszámoltak internáló táborokat, de a börtönök egyre zsúfoltabbá váltak. S ha annyira rendben lett volna minden, miért jött 56? Hosszú ideig érett, ami akkor történt, az alapgondolata már 1945-ben megfogalmazódott: "ruszkik haza". A szovjet csapatok kivonása volt a fő elvárása a forradalomnak és 45-től alakultak a szabadságharcot megelőző folyamatok. Az 1943 és 1956 közötti időszak az erőszak történetének időszaka volt – szögezte le az előadó.
A megemlékezés megszervezésében közreműködött a Békefi Antal művelődési ház és a Zirci Országzászló Alapítvány.