Halász Judit és őszi pitypang – Talán az utolsót búcsúztattuk el a Bakonyban  

Bóbita, bóbita táncol... – Weöres Sándor verssorai örökké velünk maradnak, és ez annak is köszönhető, ahogy Halász Judit elénekelte a megzenésített változatát. Bóbita tündér tánca és a pitypang bóbitája tényleg varázsvilágot teremtett nekünk gyerekkorunkban. Pedig a pongyola pitypang nem ritka, ha megjön a november, beköszönt a bakonyi ősz és elkápráztat hulló falevelekkel, akkor sem, ezért is van több tucatnyi elnevezése. Nagyon elterjedt, nem nézi az évszakot, ha megfelelő az időjárás, sárga virágával örvendeztet meg bennünket.

Gyerekkorunkban koszorút fontunk hosszú szárral leszedett sárga virágaiból, bóbitáját igyekeztünk egy fújással eltüntetni. Nem sejtettük, mennyit segítünk ezzel a szaporodásában, segítettük magjait messzire juttatni. Miért is gondoltunk volna erre, amikor a repülőszőrös magok látványos szertefújásakor tündért láttunk képzeletben? Játszottunk persze a kákics üreges szárával is, nedvével rajzoltunk. Nem tudtuk, hogy kaucsukot is tartalmaz.

Halász Judit dala és az ősszel gyűjtött pitypanggyökér

A pitypang leveléből lehet saláta vagy főzelék. A virágából készült szirup jó kávéba és jó a torok bajaira. Többféle gyógyhatása van a pitypang minden részének, a pitypangtea őszi hangulatban is átmelegít. Novemberben gyökerét érdemes gyűjtenünk, akár túrázáskor. A természetben kirándulás most igazán színes élményt jelent, akkor is, ha egyre kevesebb a napsárga, inkább az aranyló földszínek és a vöröses árnyalatok a gyakoriak.