Jut eszembe… táborok egykor és ma

Táborok voltak, táborok lesznek, ez biztos. A szó történelmi vonatkozásait (munka-, béke- és egyebek) talán hagyjuk! Maradjunk az élmény-, a kaland- és az egyéb táboroknál, s csak pár évtizednyi időutazást tegyünk az úttörőtáborokig. Talán az még belefér. Tekintve, a 80-as években voltam gyerek, ami tény, amin nem változtathatok. Nyári napközis táborok voltak abban az időben is, de úttörőtáborba csak a szerencsés kiválasztottak juthattak el (vagy be), vagy tanulmányi eredményükre való tekintettel, vagy a szüleik betöltötte pozíció révén. Mind a mai napi bízom benne, hogy nálam az előbbi szempont játszott szerepet, akkor még volt rá alapom. Egyszóval egy teljes hónapot tölthettem október közepétől november közepéig Zánkán, az akkor, a 80-as években még Balatoni Úttörővárosnak nevezett komplexumban. Rend volt, szinte katonás fegyelem: takarodó-ébresztő, minden percre pontosan beosztva. Mégsem volt rossz, kissé katonás, a lányoknak ezért talán picit szokatlan. Katonás, mert a haditechnikai park bejárásától a lövészetig, a menetelésig oly sok mindenben részünk volt. Élveztük! Na persze szórakoztunk, sportoltunk és pihentünk is, meg természetesen tanultunk, merthogy a szorgalmi időszakban jártunk a konkrétan őrsvezető- és rajtitkárképző táborban, ahol az előírt politikai képzések sem hiányoztak. Valahogy ez a része annyira nem érdekelt bennünket, untuk. A lányokat viszont már nézegettük… emlékszem, egyszer felszöktünk a másodikra (mi az első emeleten voltunk) a szintén Péter nevű szobatársammal, hát… a folytatás nem az lett, amit terveztünk, már a folyosón belebotlottunk egy ügyeletes tanárba. Képzelhetik, szóhoz sem jutottunk, mit keresünk ott! Hebegve-habogva magyaráztuk, beszélgettünk és merő véletlenségből jöttünk tovább a lépcsőn. Persze, hitte, ha akarta.

Ma más lett Zánka, de nem ebből a szempontból. S nem csupán nevében, a mai Erzsébet Táborba sokan eljutnak, akiknek egykor esélyük sem volt rá. Nincs ez rosszul, az egyenlő esélyek bontakoztatják ki a tehetséget, azt, hogy ki, miben, miért kiváló. Ugyanolyan jól szabályozott biztonsági intézkedések vigyáznak a gyerekekre ma is, mint egykor, de talán más miatt. Ma nem a politikai nevelés a lényeg, hanem az élmények, a közösség, a barátságok, amiket a mai táborozás nyújt. Egész nyáron tartalmas kikapcsolódást ad az ország minden pontjáról érkező gyerekeknek, felejthetetlen élményeket.

Aztán megint mások az elérhető, vagy a sokszor borsos áron kínált lehetőségek, természetesen nem Zánkán, de a Balaton és a Bakony környékén számtalan helyen. Vannak szülők, akik nem sajnálnak pénzt áldozni gyermekük nyaraltatására. Inkább a bőség, az ár/érték-arány a kérdés, hogy mit nyújtanak vajon, kiktől tanulnak, lesnek el gyerekeink ismereteket, tapasztalatokat, megfelel-e az az érdeklődési körüknek. Rendkívül sok például a kézműves tábor, ami egyrészt jó kezdeményezés, másrészt nem biztos, hogy a legjobb választás, de ezt már a fiunk-lányunk érdeklődése, tehetsége (ami ebben a korban már erősen bontakozik) határozza meg. Tehát, hogy milyen helyet választunk, mennyire egészséges környezetben lesznek, látnak-e esetleg későbbi példaképet egy-egy tanárban, nevelőben. És nem utolsósorban találnak-e barátokat, akikkel jól érzik magukat pár hétig.

Úgy érzem, ezek a legfontosabbak, mert tizenéves kor elején igen nagy hatással vannak a személyiségfejlődésre – aztán a későbbi pályaválasztásra is. Sok sikert kívánok a szülőknek, akik még döntés előtt állnak a táboroztatást illetően.