Éjszakák és nappalok

Június 26.
Átléptünk hát Szent Iván éjszakáján is, ami nyárközép éjszakája néven szintén ismert. Egyébként meg elég nagy kavar van körülötte. Gyakran összekeverik a nyári napfordulóval, az egyik legpogányabb ünnep, ugyanakkor Keresztelő János egyházi és egyben névnapja. Fokozza a zűrzavart, hogy egy időben a csillagászati nyár kezdete is valóban június 24-re esett 21-e helyett, ám aztán jöttek a naptárreformok, és a két ünnepnap békében elvált egymástól. A napfordulóhoz mindenesetre a világon mindenhol kapcsolódik némi mágia is, a legrövidebb éjszaka érthető módon a fény diadalának megünneplésére ad alkalmat, mert az ember már csak ilyen. Kevés kivételtől eltekintve szeretjük a világosságot, a sötétséget meg nem annyira. Megújulnánk inkább, mint hogy elmúlnánk. 
A közös tudatban a magyarok is ezt gondolják, őseink már a tizenegyedik  század elején is nagy tüzeket raktak a jeles napon, nem feltétlenül melegedés vagy főzés céljából, viszont alighanem volt egy kis ugribugri is. És a hazában sokáig Szent Iván havának is nevezték a júniust, az Iván név viszont nem biztos hogy szláv eredetű, mint ahogy azt első pillanatra hinnénk, könnyen elképzelhető, hogy inkább az ősi magyar Jovános, Ivános alakból módosult. 
A tűz persze az újjászületés (és még sok minden más) mellett a megtisztulás szimbóluma is, és az örömtüzek körbetáncolásán túl előfordult az is, hogy égő ágakkal járták körül a földeket a bő termés elősegítésének érdekében, vagy egyenesen lángoló kereket gurítottak le a hegyoldalból, amit később Gárdonyi Géza szíves közlése szerint Bornemissza Gergely fejlesztett tökélyre. 
Természetesen a nők sem maradhattak ki a mulatságból. Illatos növényeket füstöltek, amiket aztán fürdéshez használtak, almákat dobáltak a tűzbe, mondván, hogy aki eszik belőle az nem lesz beteg, viszont a hagyomány szerint a halottak is megkóstolhatták. A lányok is átugorhatták a lángokat, miközben a fiúk a mozgásukat figyelték, messzemenő következtetéseket levonva a mozdulatokból az esetleges közös jövőre nézve. 
De fordítva talán még érdekesebb volt a dolog, különös tekintettel a kiválasztott gatyamadzagjára. Amennyiben ugyanis megszerezték és elégették, ezzel a gesztussal örökre magukhoz láncolhatták az illetőt. 
De a rossz dolgok elűzésére is kiváltképp alkalmasnak tűnt az ünnep. Felírták egy lapra, amit el szerettek volna űzni, például szegénység vagy negatív gondolatok, és a tűzbe hajították. Ezzel mintegy átadták mindezt a múltnak. Mindez viszont mai szemmel nézve tűnik idejétmúltnak. De ezek az emberek olyan korokban, korszakokban éltek amikor mindennek jelentése volt. Mágikus, jelképes vagy éppen valóságos, esetleg mindhárom egyszerre. És világos, mint egy fehér éjszaka. És persze ott van még a nagy ravasz Shakespeare William és a Szentivánéji álom című varázslat. Tündérvilág.

Június 29.
Tündérvilágba vágyik az ember. Mondhatnánk, vissza. Persze, a ,,régen minden jobb volt” önámítása alighanem egyidős az emberi kultúrával. Csak egyetlen példa. Visszasírjuk Krúdy korát, miközben Krúdy pontosan azt írja le, hogy minden jó elmúlt. De azért most, amikor a káoszba vezető zsákutcából az egyetlen kivezető út a fenntartható visszafejlődés lenne, még érthető is a vágyakozás. 
Biztató jelek? Kevés. De azért akadnak. Egy friss amerikai felmérés szerint egyre többen vágynak vissza az internet előtti világba. Ez már jó, de még érdekesebb, hogy a kutatásból nem csupán és elsősorban az idősek nosztalgiázásáról kapunk képet. Mint kiderült, az ezredforduló után született amerikaiak 63 százaléka is örömmel térne vissza az analóg civilizációba. Ez nagyon magas érték, már a labdabirtoklás arányának tekintetében is. 
Sokaknak kezd elegük lenni tehát abból, hogy a puszta létezésüket is kétségbe vonják, ha nem lógnak feszt az okosnak nevezett telefonjukon, és a természetes intelligencia jobban érdekli őket, mint a mesterséges. Holott mindkét technikai vívmány olyan, mint ha lassú önpusztításba fogtunk volna.