Mozdulj ki a komfortzónádból, merj újra játszani!

Amikor megszokott környezetünkben vagyunk, a megszokott módon végezzük a dolgunkat, hajlamosak vagyunk kevésbé odafigyelni a tárgyakra és az emberekre, elveszítjük a környezetünk gazdagságának, sokszínűségének érzékeléséhez szükséges képességünket. A szokások és a gyors élettempó gyakran eltompítják érzékszerveinket, már képtelenek vagyunk észlelni mindazt, ami körülvesz bennünket és amit természetesnek veszünk. Ezért várta ismét sok érdeklődő az előadást, melynek címe ez volt: Mozdulj ki a komfortzónádból, merj újra játszani! Erről beszélt a vendég, akiről ránézésre nem gondoltuk volna, hogy ilyen lazán tud viccet mesélni. 

Csepregi Gábor Kanadában szerzett mesterdiplomát teológiából, filozófiából pedig doktori fokozatot. Korábban az Université de Saint-Boniface (Winnipeg) és a Dominican University College (Ottawa) vezetője volt. Tudományos munkássága keretében intenzív oktatói és kutatói tevékenységet folytatott. Legutóbbi, a játékról szóló könyve 2022-ben jelent meg a McGill-Queen’s University Press kiadónál. Tudományos pályafutása előtt olimpiai szintű vízilabdaedző és játékos volt. Úgy véli, hogy azért öregszünk meg, mert elfelejtettünk játszani. – Félek a játszani nem tudó emberektől – vallja József Attilával. – A játék a legkomolyabb dolog – ért egyet Rubik Ernővel. 

Dohnányi, Bartók, Kosztolányi, Karinthy vagy például Szerb Antal is birtokolta a játékos szellemet, ami napjainkban annyira hiányzik az akadémiai, az irodai életből, a politika világából, de ha nem figyelünk oda, a mindennapokból is. Pedig a játékosság megmutatja az élet derűs oldalát, fejleszti az alkotókészséget, feloldja a stressz okozta feszültséget, gazdagítja az emberi kapcsolatokat, felkészít az akadályok, nehézségek leküzdésére. 

Lehet taglalni a játékos magatartás jellemzőit, formáit, a meghatározó kérdés mégiscsak az, hogyan lehet játékos ember, aki már régóta nem az. Nos, a felnőttek számára ez hosszabb idejű, tudatos törekvéssel sikerülhet, viszont éppen számukra fontos feladat, hogy segítsenek gyermekeiknek megőrizni a velük született játékos szellemet. Még egy tapasztalati információ: a mindennapi (felnőtt) ember ösztönösen optimista, tudatosan pesszimista. Érdemes belegondolni!