Megfejtették régi útszéli keresztek feliratait, történeteit

A szücsi keresztek feliratainak elolvasása nemrég még nehézséget jelentett, ugyanis jobbára homokkőből készültek, az idő viszontagságai miatt rossz állapotba kerültek. A helytörténeti kutatás egy kis smirglizést, óvatos kalapálást is szükségessé tett, ugyanis többrétegnyi festék fedte a betűket. Olykor átmenetileg be kellett színezni a mélyedéseket, hogy legalább a szöveg egy része megmutassa magát, ez is segítette a betűkirakóst, akárcsak Szandra német nyelvtudása és helyismerete, Gergely történelmi tudása, gyakorlata. Munkájuknak köszönhetően minden kereszt eredeti felirattal rendelkezhet. Fódi István polgármester megkeresésének is örült a két fiatal, hiszen ő is szívügyének tekinti a szakrális építmények megmentését, renoválását, melyre időközben sor került a Bakonyszücsi Német Nemzetiségi Önkormányzat jóvoltából.

Az egyik legbonyolultabb fejtörőt a Katzer-kereszt jelentette, amit Juri Kreuzként is emlegetnek az idősek. A szőlő felé vezető útnál, a Katzer család birtokában lévő föld szélén áll, s a családtagok egyik felmenőjének Gyuri, svábul Juri volt a keresztneve. A keresztet pedig egy, az első világháborúban Bukovinában elesett férjét szerető özvegy emeltette 1922-ben, így a pontos felirat kiderítése a méltó emlékezéshez is hozzájárul. Az alkotás érdekessége, hogy talapzatán viszonylag nagy méretű pietaszobor található, azaz az látható, ahogy Szűz Mária alakja a karjában tartja halott gyermekét, Jézust. 

– A szücsi lakosok katolikus hitének bizonyítékaként a faluban és annak határában számos keresztet állíttattak, általában családok adományai révén. Úgy tartották, a település így védelmet, oltalmat kap Istentől. A legtöbb kereszt a XIX. századból származik. Isten tiszteletére hozták ezeket létre, olykor szeretett rokon elvesztése vagy meggyógyulása apropóján. Többek között található ilyen a szőlőhegybe és a halastóhoz vezető földutakon, a kálvária előtti parkban, a temetőben és a templom előtt. Tizenegy történelmi keresztünk közül jelenleg tíz áll. A község vezetésének és a múltat tisztelő embereknek hála sikerült megóvásuk – jegyezte meg Holczinger Szandra, aki a fővárosi József Attila Színház társulatának tagja, és szabadidejében helytörténeti-néprajzi könyvet ír szülőfalujáról szerzőtársával, Wágenhoffer Gergellyel, aki már több bakonyi kistelepülés történetét hasonlóképp feldolgozta. Kiderült az is kutatásuk során, hogy a színésznő családjának története kapcsolódik az egyik kereszthez.

Az Amerikába vándorlástól a tréfás tojásdobálásig címmel már korábban írtunk a Naplóban a készülő könyvről, amelyben külön fejezetet szánnak a szerzők a kereszteknek. Szülőföldünk, Bakonyszücs lesz a címe, és már csaknem teljesen befejezték megírását, így nyomdába kerülés után valószínűleg még idén két nyelven, németül és magyarul megjelenhet. Többéves munka eredménye, amit a Covid hátráltatott, a kutatók mégis sok olyan időssel tudtak még beszélni – helybeliekkel, elszármazottakkal –, akik fontos adatokkal, részletekkel szolgáltak a sváb falu múltját illetően. Rengeteg új és érdekes dologra derült még fény, többek közt mások tollának köszönhetően, azaz régi naplók, újságcikkek révén. Ezek elolvashatók majd a kötetben, ahogy a népdalokról, a nyelvjárásról, az év ünnepeihez kapcsolódó szokásokról szóló fejezetek szintén, s helyet kap benne a bakonyszücsi különleges kálváriaépület bemutatása, akárcsak az először a településre költöző szűcsről szóló legenda.