Magyarpolányi hősök: „Életveszélyes volt az utórengés is Törökországban”

Gratuláltak a mellettünk elhaladó emberek Józsefnek a beszélgetés közben, a kutya pedig mindenkitől egy-egy simogatást és szintén elismerő szavakat kapott. Lendon határozott és elegáns mozdulattal ugrott ki az autóban lévő kenneljéből, majd békésen, végtelen nyugalommal ült gazdája mellett. A négylábú tekintetében az értelem és a jóság leírhatatlan, a simogatásokat nagy szeretettel fogadta. 

– Miért megyünk oda, ahonnan mások menekülnek? – kérdez vissza József, majd azt mondja, hogy segítsünk, kutassunk élők és holtak után. Beszél arról is, hogy az emberben elhatalmasodó adrenalin miatt egy percre sem érzett félelmet, a négylábúak pedig izgalommal, hihetetlen kitartással, szorgalommal az emberekkel együtt kutattak, kerestek. 

A helyszín az utórengések miatt is nagyon veszélyes volt, József említ egy esetet, amikor Lendonnal egy nyolcméteres alagútban kutatott túlélők után. Hirtelen rengeni kezdett a föld, azonnal rohantak kifelé, a másodperc tört része alatt kiértek, amikor összeomlott a ház maradéka. Arra gondolni sem akar, mi történik, ha nem jutnak ki. 

József arról is beszél, hogy kutyája az ágya mellett alszik, és gyakran beszélget vele. Meggyőződése, hogy a négylábú mindent megért, kimondhatatlan kötelék van köztük, igazi társai egymásnak. 

– Hogy indulunk-e, ha ismét szükség lesz ránk valahol? Nem kérdés - mondja határozottan, elszántan.