Kállai Benedek emberléptékű vitorlásokat tervezne

A dúsgazdag emberek százmillió eurókat hajlandók költeni vízi járműveikre. Ezen nemritkán 100–150 méteres, 60 kilométer per órás sebességre képes vízi csodák esetében évek szükségeltetnek ahhoz, hogy a papírra rajzolt skiccekből kézzel fogható hajó váljon. Az óránként ötszáz liter üzemanyagot fogyasztó jachtoknál az alapár méterenként egymillió euró. Nehéz is feljutni rájuk, mert gazdáik személyes tárgyként kezelik őket, a legtöbbjük csak kívülről csodálható meg. Mindig fontos státuszszimbólumnak minősültek, így a tulajdonosok közötti versengés húzza magával az ágazatot s állítja kihívások elé a tervezőket. De hogy lesz valakiből hajótervező? – szegezzük a kérdést Kállai Benedeknek. 

– Inspirációm alapját gyermekkori könyv- és filmélmények adták: a Karib-tenger kalózai sorozat, vagy a hazánkban régen vetített széria, az Onedin család, amelyben impozáns vitorlások szerepeltek. Az első makettjeimet 12 évesen építettem, még lapos fogvájókból, és már akkor is törekedtem arra, hogy a munkáim ne csak szépek, hanem működőképesek is legyenek. Ha elkészültek, a Balatonban éppúgy kipróbáltam, vízre bocsátottam őket, mint egy útszéli pocsolyában. A hajózás világa megfertőzött, ezért gyakran eljártam Balatonfüredre, ahol egy idős hajóépítőtől sokat tanultam, így a bordaívek méretezését is, ami a még alaposabb modellek megvalósításához adott lendületet. A Zoli bácsival töltött idő hozta meg számomra az áttörést.

A fiatalember a veszprémi Padányi gimnáziumban érettségizett le. Értesítőjében rendszerint csak jeles érdemjegyek sorakoztak; megesett vele az is, hogy egy osztályozó vizsgát követően az ötödikből nyomban a hetedikben folytatta a tanulmányait. Jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója az Ipari Termék- és Formatervező alapképzésen. Aztán egy nagyot ugorva elárulja, hogy tavaly is részt vett az Év Fiatal Jachttervezője seregszemlén, ám akkor nem lett finalista. Az akkori versenyt tapasztalatgyűjtésként fogta fel, ezért nem is lepődött meg azon, mikor az ítészek egy négyoldalas anyagban foglalták össze, hogy miben kell fejlődnie. Később kapcsolatba lépett a viadal korábbi német győztesével, aki a világhálón sok jó tanáccsal látta el. 

Az angol Boat International kiadóvállalat és a holland Oceanco hajógyár újra kiírta a pályázatot, amely diákokat és gyakornok tervezőket hivatott megszólítani. A vetélkedés olyan kihívást jelentő feladatot kínált, ami a pályázók technikai tudását és kivitelezési képességét is próbára tette. Ezúttal azt kérték a résztvevőktől, hogy képzeljék magukat egy kis stúdió tagjának, és tervezzék meg egy korszerű, környezetbarát vitorlásjacht külső kialakítását. A feladatban egy híres ruhatervező volt a fiktív megrendelő, aki a hajó építése kapcsán merész ötletekkel állt elő. Az általános minőségi, esztétikai és funkcionális elvárásokon felül a legfőbb döntési szempont az volt, hogy ki tud olyan munkát letenni az asztalra, amely legjobban megfelel a „megrendelő” egyedi igényeinek. – Örömteli hitetlenkedéssel fogadtam a hírt, miszerint a zsűri beválasztott a legjobbak közé, és február elején meghívtak a Cortina d’Ampezzo-i díjátadó gálára, a szuperjachtok dizájnfesztiváljára, ahová 1400 euró a belépő. A festőien szép olasz városba a szakma krémje hivatalos, így ott lesznek a legnevesebb hajógyárak és formatervező irodák tulajdonosai, de potenciális vevők is, magyarán jó esélyem lesz kapcsolatokat építeni. Az esten több díj is gazdára talál, a mi kategóriánkban csak győztest hirdetnek, aki az arany Neptun-szobor mellett háromezer euróval is gazdagabb lesz. Nyilván jó lenne diadalmaskodni, ám nekem már a hatba kerülés is óriási dicsőség. Döntősként én is ellátogathatok majd a hollandiai hajógyárba. Nagy szó ez, tudniillik a rendezvényen félszázan indultak a világ különböző pontjairól. A tervezés előtt sokat ötleteltem és jegyzeteltem, szerencsére a párom és időközben világra jött gyermekünk megértő volt velem, hogy sok időt szánok a munkámra.

Kállai Benedek elmesélte, pályamunkájában az volt a fő koncepció, hogy a használhatóságot és a praktikumot összhangba hozza a stílussal. Az eredmény egy élhető, kényelmes és elegáns jacht lett, amelynek tervezési elemeit ökológiai megfontolások támasztották alá. Ez nagyméretű napelemekben, illetve szélturbinákban valósult meg. Előbbiek lehajtva úgy helyezkednek el, hogy vitorlázás és horgonyzás közben is szolgáltassanak energiát. A hajó  belső kialakítását divatrendezvények igényeihez szabta, a főfedélzeten olyan öltözővel, ahol a modellek kényelmesen felkészülhetnek. A jacht különböző pontjaihoz lift biztosítana könnyű hozzáférést, miközben a létrehozott többszintes mikrokörnyezetek külön hangulatot árasztanak.

– Szabadkézi rajzban nem vagyok erős, inkább a 3D-s modellezés az én világom, számítógépes programom segítségével tudom igazán megálmodni és felosztani a hajót, külsőleg és belsőleg modellezni az elképzeléseimet. Már említett német ismerősöm mondta egyszer: legyen szép a hajó, de a legfontosabb, hogy a külső logikus belsőt sugalljon – húzza alá Benedek, aki gyakornokoskodott már balatonfüredi hajótervező irodánál, de a legtöbb tudás Lukács Máté mentoráltjaként „ragadt rá”, aki például budapesti sétahajók belső tereit tervezi át, valamint újítja fel. A szakember sokat segítette szakmai fejlődését, kibontakozását. 

Főhősünk a műegyetem elvégzése után felvételt nyerne az 1863-ban alapított Politecnico di Milano tudományos és technológiai egyetemre, ahol a tanulmányok és kutatások a mérnöki, az építészeti és a tervezési makroterületeket foglalják magukban. – Öt év múlva egy külhoni cég alkalmazásában szeretnék állni, s ha lehet, emberléptékű vitorlásokat tervezni, mondjuk, 50 méternél nem hosszabbakat. Persze addig még sokat kell tanulnom, pláne, ha tíz év múlva pedig egy saját irodára vágyom – avat jövőbeni terveibe. Benedek tisztában van azzal, hogy addig temérdek ismerettel kell gazdagodnia, s meg kell tanulnia azt is, hogy általában a megrendelőé az utolsó szó; ha a vevő úgy gondolja, a legelképesztőbb ötleteknek is meg kell tudni felelni. A tehetséges fiatal álma, hogy egyszer egy „úszó erődnél”, a hajótesttől kezdve a belső terekig szinte minden az ő elképzelései alapján valósuljon meg, s ne csak tudását, de kicsit a lelkét is belecsempészhesse a tervekbe.

A hajótervezés valahol csapatmunka, ahol mindenkinek megvan a maga feladata és szakterülete. A kivitelezés komoly precizitást igényel, így egy „úszó nyaraló” projekt terveinek elkészítése fél évet is igénybe vehet. A jachttervezők ezzel együtt egy zárt közösséget alkotnak, és a legjobbak munkáiért sorban állnak a vevők. Benedek hozzájuk hasonlóan már most nagy figyelmet fordít a részlettervek elkészítésére, kivitelezésük részleteire. Idővel szeretne is a legnagyobbak közé kerülni, olyan tervezővé válni, akinek hajói felé megkülönböztetett érdeklődés irányul.