Jó reggelt, Veszprém vármegye!

Minap megismertem egy bakonyi férfi történetét, hasonlít arra, ahogy gyermekkori barátom sikeres vállalkozóként mindenkit meglepett. Saját élelmiszeripari cég felépítése a nulláról, országos hírnév, olyan márkák, finomságok, amiket máig sokan emlegetnek. Eladta, lelki dolgokkal foglalkozik, ír, tanácsadó. Egy volt kollégám pedig hirtelen egész évben hátizsákos turistaként kezdett utazgatni párjával, azután, hogy már lemondtak róla az orvosok, mégis felépült betegségéből. Gondolhatjuk: megtehették, volt miből. Sokan kényszerpályán vannak: munka, megélhetés. De biztos, hogy mások nem fordíthatnának gyökeresen sorsukon?  Muszáj örökölt mintáink szerint élnünk utolsó napunkig? Már vannak más példák.