A forradalom ifjú palotai mártírjára emlékeztek Várpalotán

– Százharmincnyolc napja várom, hogy mi lesz velem. Nem tudok még semmit. Tizenöt év lesz-e vagy kötél? Berta József írta mindezt a cellájából 1957 tavaszán – idézte fel a mártír szavait az emléktáblánál Vaszily Zsolt.

A Palotai Turul Társaság elnöke hangsúlyozta, egy olyan, fiatalon meghalt ember előtt hajtanak fejet, aki a vérét és életét adta a szabadságért, értünk és Várpalotáért.

Elhangzott, Berta József Veszprémben született, menhelyi gyerekként nevelkedett, majd iskolái elvégzése után megházasodott, s két gyermeke is született. 1954-ben hívták be sorkatonai szolgálatra, a forradalom lángja már Várpalotán érte. 1956. október 25-én elhagyta alakulatát, s bekapcsolódott a helyi eseményekbe. Részt vett a tüntetésben, majd a pártbizottság és a rendőrség megtámadásában, utóbbi lefegyverzésében. Másnap a fegyveres felkelők megtámadtak több Hajmáskér felől érkező szovjet gépkocsioszlopot.

Később Berta tagja lett a nemzetőrségnek, részt vett az ÁVH-sok felkutatásában is. A forradalom leverése után a társaival a közeli erdőbe vonult vissza, azt tervezték, hogy folytatják a harcot, végül azonban az egység feloszlott, többen külföldre menekültek. Berta Józsefet 1957 februárjában tartóztatták le. Első fokon szervezkedés vezetése vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd a legfelsőbb bíróság ezt halálos ítéletre súlyosbította. 1958. január 2-án végezték ki. Emlékét 1996 óta őrzi márványtábla a Szent Imre utcában.

Meghalt egy ifjú ember, emléke nem fakulhat. Meg- halt érted és értem, a jövőnket vérrel írta, mondta el beszédében Sztanke Zoltán, a megemlékezést szervező civil szervezet tagja, majd a résztvevők koszorút és mécseseket helyeztek el az emléktáblánál.