„Egy méter hetven centiméter magas vörösiszap vette körül a házamat”

Feleségével és kutyájával saját otthonában maradt mindaddig, amíg megkapták a károsultaknak épített új ház kulcsait.

– Egy méter hetven centiméter magas vörösiszap vette körül a házamat, amikor odaértem, ezt láttam távolról, mert nem tudtam a közelbe menni. A feleségem bent volt az épületben – idézte fel a történteket

Devecserben Szalai József, aki két kezével építkezett, és már csak apró simítások voltak hátra. Telefonon tartotta a kapcsolatot rémült párjával, aki a kutyájukkal ragadt odabent. A feleségét folyamatosan nyugtatta, elmondta neki, hogyan tud a padlásra felmenekülni, ha szükség lenne rá.

Egy örökkévalóságnak tűnt a férfi számára, amíg némileg levonult az ár és be tudott menni a házba gumicsizmában. Mindannyian felmentek az emeletre, és ott maradtak, a vasárnapi ebédet, amit előző nap főztek, megosztották hármójuk között.

– Mi nem hagytuk el a házunkat, mert nagyon ragaszkodtunk hozzá, igaz, az utcában egyedül maradtunk. Még aznap lapátot ragadtam – szerencsére a felső szint tiszta maradt –, és nekiláttam takarítani.

Vártam, hogy aki ideküldte az iszapot, jön, és segít – jegyezte meg némi iróniával. József heteken át folytatta a munkát a család és ismerősei segítségével, és a házban éltek továbbra is.

– Hogy milyen volt az élet abban a környezetben, ahol az állatok, a virágok, a gyönyörű növények, meg a konyhakertek egyik óráról a másikra eltűntek, és mindent vörösiszap borított? Erre nincsenek szavak! Az, hogy abban a házban éltünk, amiben minden a kezünk munkájára emlékeztetett, némileg megnyugvást adott – mondta József.

A család végül csak akkor hagyta el az otthonát, amikor megkapták a frissen épített házuk kulcsát. A férfi felidézi azt is, hogy régi otthonuktól elköszönt, odament, amikor a dózer nekilátott a bontásnak. Akkor úgy érezte, a szívébe marnak a gépek.

– Örülünk annak, hogy életben maradtunk, csak előre nézünk, gondozzuk a kertünket, nem tehetünk mást. A katasztrófa előtti életünk emlékeit örökre a szívünkbe zártuk – jegyezte meg.