Az első hét után jött a teljes íz- és szaglásvesztés – Koronavírus-beszámolók Veszprém megyéből

Az egymásra figyelés most minden eddiginél fontosabb lehet. Sok szakvéleményt és hivatalos információt hallhatunk, olvashatunk a vírusról, személyes történeteket viszont kevésbé ismerünk. Ezt a hiányt is szeretnénk pótolni. Fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk a betegségről, így is elősegítve azt, hogy a kór tünetei és a betegség lezajlásának folyamata ismertté válhasson.

Ezúttal két veszprémi lakos – Katalin (48) és Blanka (22) – osztotta meg velünk a betegséggel kapcsolatos tapasztalatait, megéléseit. Bár mindkettőjük tesztje pozitív lett, a fertőzés lefolyása nagyon eltérő az ő esetükben.

Katalin elmondta, hogy eleinte csak enyhén érezte, hogy valami nincs rendben, általános gyengeséget tapasztalt, aztán jött három-négy nap lázas állapot.

- Felment, lement, nem volt elviselhetetlenül magas – jegyezte meg, majd hozzátette: Tipikus influenzának tűnt, levert voltam, fájt egy kicsit a fejem is, de ekkor még egyáltalán nem köhögtem, és nem is voltam náthás.

Katalin a lázas periódus elmúltával kezdte érezni a végtagfájdalmat.

Elmondása szerint fizikailag ez volt a legmegterhelőbb, hiszen alapvető dolgokat nem tudott megcsinálni. Nem volt képes például nyújtott lábbal leülni, és nehézséget okozott az is, hogy az ágyban az oldalára forduljon.

- Olyan érzés volt, mintha a hús le akarna válni a csontomról – mondta.

- Ez az állapot folyamatos volt, de estére mindig felerősödött a fájdalom, és amikor elmúlt, akkor kezdődött a száraz köhögés – osztotta meg velünk Katalin, majd folytatta: Még ebben a fázisban sem lehetett egyértelműen kimondani, hogy ez koronavírus, a háziorvosom is inkább influenzának gondolta. Telefonon beszéltem vele – csak így lehet –, és mindig azt kérdezte, hogy érzek-e illatokat, ízeket.

Körülbelül egy héttel az első tünetek megjelenését követően jött el ez a pont: a teljes íz- és szaglásvesztés.

Katalin elmondta, hogy még az ecetet és egyéb szúrós szagokat sem érezte, az ízek esetében pedig szintén lenullázódott az érzékelése, állagokat érzett csak – ez ropog, ez folyik –, de ízeket egyáltalán nem. Nagyjából egy hétig tartott ez az állapot.

- Először a sós, aztán a nagyon édes ízek jöttek vissza, de még most sem az igazi. Ráadásul éppen egy olyan periódusban vagyok, amikor olyan ízeket is érzek, amit nem kellene, például csípősnek találok egy ételt, ami nem az, vagy sokkal keserűbbnek érzem azt, ami nem olyan keserű – mondta el tapasztalatait Katalin.

Végül a betegség lelki vetületeiről mesélt, amelyeket legalább annyira fontosnak és legalább annyira nehéznek gondol, mint magát a fizikai problémát.

- Először is nagyon megterhelő az őrlődés, a bizonytalanság, hogy elkaptad-e vagy nem kaptad el a vírust – mondta. Majd hozzátette, hogy azt is nagyon nehéz megélni, hogy benne vagy egy ilyen helyzetben, és nem láthat az a szakember, akiről tudod, hogy esetleg tudna segíteni. Kirekesztettséget érzek. Pontosabban így élem meg.

Katalin nagyon fontosnak tartja, hogy az emberek komolyabban vegyék ezt a helyzetet.

- Azt látom, hogy sokan nem hiszik, vagy nem akarják felfogni, hogy ezt a betegséget tényleg el lehet kapni, és nagyon le tudja amortizálni az egészséges szervezetet is. Én rendszeresen jógázom, lovagolok, egyáltalán nem gondolnám gyengének a szervezetemet, de ez a vírus minden erőmet elvette.

Végezetül Katalin megosztotta velünk, hogy a száraz köhögése még tart, ezért nem oldhatják fel a karantént. Háromnapi tünetmentességet követően tehetik ezt meg.

Blankáról egy hete derült ki, hogy elkapta a koronavírust, de eddig semmilyen tünetet nem tapasztalt.

Elmondása szerint meg is volt lepődve, hogy pozitív lett a tesztje, mert egyáltalán nem érzett semmiféle gyengeséget, nem köhögött, nem volt lázas, ráadásul ő kényesen ügyelt arra, hogy minden előírást betartson: hordta a maszkot, rendszeresen fertőtlenítette a kezét is.

- Magától a betegségtől nem félek, mert látom, hogy most sokak elkapják, és felgyógyulnak belőle, ráadásul fiatal vagyok, ezért remélem, hogy gyorsan átmegy rajtam a vírus – mondta.

Az egyetemista inkább attól tart, hogy a sok megbetegedés miatt túlterhelődhet a rendszer, illetve megjegyezte azt is, hogy egyre nagyobb lesz az állampolgárok felelőssége, és ha sokan nem veszik komolyan a helyzetet, akkor súlyos problémákkal kell majd szembenéznünk.