Így fest a szennyvíziszap-hasznosítás folyamata Pápa-Tapolcafőn

A szennyvíztisztás során keletkező másodlagos anyag egy csapásra a közbeszéd meghatározó részévé vált, ezért megnéztük testközelből, mi történik a tapolcafői szennyvíziszap-hasznosító telepen.

A szennyvíziszap szóval kapcsolatos lakossági vélekedést két véglet uralja: a többség teljes mértékben elutasítja és általánosságban veszélyesnek tartja ezt a masszát, míg a társadalom kisebbik fele elfogadja a csatornázottság következményeként képződő „melléktermék” újrahasznosításának lehetőségét. Közös pont az ellentétes szemléletmódokban, hogy a laikusok zöme felületes, közvetett ismeretek és információk, esetleg az aktuális közhangulat alapján alakítja ki az állásfoglalását, a szennyvíziszap pedig nem éppen egy pozitív kicsengésű kifejezés, tehát már önmagában alkalmas ellenérzések kiváltására.

Amikor elhatároztuk, hogy bekéredzkedünk a tapolcafői agyagbányához az itteni iszaphasznosítás megismerésének céljából, a látogatásra való felkészülés alatt beszerzett vélemények alapján akár „a pokol kapujába” vagy „az új élet születésének színterére” is készülhettünk volna. Izgalmasnak ígérkezett az akció.

Megalapozatlannak tartja a cégét ért támadásokat

Habár Zsegraicsné Márkus Ilona, a tapolcafői telephelyén szennyvíziszap-hasznosítást is végző Tapolcafői Téglaipari Kft. ügyvezetője korábban már nyilatkozott a Naplónak iszapügyben, a helyszínbejárásra irányuló megkeresésünket vonakodva fogadta, bevallottan bizalmatlan volt. Mint mondta, nincs takargatnivalója, de ennek az egész ügynek a kirobbantása óta rengeteg megalapozatlan támadást kapott, és különösen felháborította, hogy a családját, a fiait is belekeverték mindebbe, pedig nekik semmi közük sincs ehhez.

Ám hallgatással nem lehet megismertetni annak a bizonyos éremnek a másik oldalát, amit később belátott az ügyvezető is, így egy rövid egyeztetés után indulhatott Veszprém megye napilapjának kirándulása a tapolcafői bányagödrökhöz. Sokak meggyőződése ellenére nem volt szükségünk védőöltözetre, ugyanis a szennyvíziszap nem minősül veszélyes hulladéknak. Ugyanígy civil ruhában végzi a munkáját a Tapolcafői Téglaipari Kft. mintegy 25 alkalmazottja, az 1994-ben alapított cégnek egyébként a téglagyártás a fő profilja. Adódik a kérdése: miért végeznek szennyvíziszap-hasznosítást is?

– Ez a terület gazdag a kiváló minőségű agyagban, több mint száz éve működik itt agyagbánya és téglagyár – vezette fel válaszát Zsegraicsné Márkus Ilona.

Az épületek ára a terméketlenség

– Az eltelt évtizedek alatt a tapolcafői téglák otthonok, középületek és ipari létesítmények ezreihez adták az építőanyagot. A téglagyártáshoz elengedhetetlen agyagbányászat során az érintett terület terméketlenné válik, nálunk sincs ez másként. Több szempontból is kötelezettségünk van a terméketlen terület, azaz a bányagödrök természeti helyreállítására, rekultiválására. Mivel nagy kiterjedésű területről van szó, talajtani szakértővel egyeztetve arra jutottunk, hogy a szükséges rekultivációhoz a szennyvíziszap a legjobb, leghatékonyabb megoldás – hangsúlyozta az ügyvezető, aki lépésről lépésre megmutatta az iszaphasznosítás folyamatát.

A tapolcafői bányaterületre beérkező, a „feladó” részéről előzetes kezelésen már átesett anyag a zárt tehergépkocsikból egy fogadótárolóba kerül, amiben egy rakodógép segítségével összekeverik a szennyvíziszapot téglagyártásra alkalmatlan, meddő, agyagos, humuszmentes ásványanyaggal. Mindezt még megelőzik a szükséges laborvizsgálatok, amik során a talajtani szakértő megállapítja az alkalmazandó keverési arányt, hogy a körülmények ideálisak legyenek a talajosodásnak, no meg persze az eljárás megfeleljen a törvényi előírásoknak.

Fontos kitétel, hogy a területen kizárólag olyan anyagot helyeznek el, aminek szennyezőanyag-tartalma a laborvizsgálatok alapján nem haladja meg a természetes földtani közeg szennyezettségi határértékét. A megfelelő arányú keveréket teherautókkal a végső helyére szállítják, feltöltik vele a bányagödröket, és újra termékennyé teszik a földet. Így elmagyarázva nem tűnik túl bonyolult műveletnek, de persze szakértő nélkül nem érdemes belevágni.

Az újrahasznosítás alternatívái kockázatosabbak

– Több mint száz éve bányásznak innen agyagot, ismereteink szerint nincs más olyan anyag, amivel ekkora területet rekultiválni lehetne. A talajtani szakértőnk többször alátámasztotta, hogy az általunk folytatott szennyvíziszap-hasznosításnak nincsen környezetszennyező hatása, és ezt a rendszeres hatósági ellenőrzések is megerősítették. A téglagyártáshoz külszíni bányászatot folytatunk, 10-15 méternél mélyebbre nem megyünk le. Az itteni föld meg van kutatva, agyag rejlik a mélyben, ezért is kaphattunk engedélyt szennyvíziszap-hasznosításra.

Mint ismert, az agyagréteg kiváló vízzáró képességet biztosít, így az iszapból nem szivároghatnak le a talaj mélyebb rétegeibe kémiai anyagok. A rekultiváció részeként a bányaterület fásítva lesz, tehát ki van zárva annak a lehetősége, hogy az iszap visszakerüljön az élelmiszerláncba. Ehelyett újrahasznosítjuk ezt az anyagot, úgynevezett tájsebet szüntetünk meg a segítségével.

A szennyvíziszap Tapolcafőn történő hasznosításának országos szinten alkalmazott alternatívái az élelmiszerláncban is részt vevő szántóföldeken való szétterítés, illetve az elégetés. Véleményünk szerint mindkét opció sokkal kockázatosabb és környezetszennyezőbb, mint az általunk alkalmazott hasznosítás – mondta Zsegraicsné Márkus Ilona, majd a bányaterületen már zöldellő fás, bokros területre mutatott.

A szaga büdös, vagy ahonnan származik?

A Tapolcafői Téglaipari Kft. telephelyének bejáratánál, illetve útban a bányagödrökhöz még nem volt alkalom megtapasztalni a szennyvíz jellegzetes szagát, ugyanis nem terjengett bűz a helyszínen. A kellemetlen buké közvetlenül a fogadótároló előtt jelentkezett először, és bár finoman szólva nem volt túl kellemes itt a levegő, én személy szerint rosszabbra számítottam. Mindenesetre a cég vezetője lépéseket ígért a szagokkal kapcsolatos esetleges kellemetlenségek ellen.

A közbeszédben a szaghatásnál jóval nagy hangsúlyt kapott a külföldről Magyarországra hozott szennyvíziszap eredete, mennyisége, illetve az, hogy végeztek-e kezelési technikákat az importált anyagon. Pápán két ellenzéki önkormányzati képviselő, a szocialista Grőber Attila és a jobbikos Süle Zsolt lett az iszapügy kirobbantója, szószólója, amivel kapcsolatban rendkívüli testületi ülést szerettek volna összehívni.

Erre többek között azért nem került sor, mert az érintett hatóságok – a hivatalból indított eljárások mellett két kormánypárti politikus, Áldozó Tamás polgármester és Kovács Zoltán országgyűlési képviselő kezdeményezésére – az elmúlt időszakban többször tartottak laborvizsgálatokat is maga után vonó átfogó ellenőrzést és helyszíni szemlét a Tapolcafői Téglaipari Kft. szennyvíziszap-hasznosító tevékenysége miatt. A vizsgálatok nem tártak fel környezetvédelmet, növény- és talajvédelmet érintő szabálytalanságot. Továbbá a Napló megkeresésére Lukács Endre, a Pápai Vízmű Zrt. vezérigazgatója is megerősítette, hogy a tapolcafői vízbázis és az ivóvíz-szolgáltatás nincs veszélyben.

Leinformálja és szűri a beszállítókat

Mi a helyzet a Tapolcafőre szállított szennyvíziszap eredetével, minőségével? Zsegraicsné Márkus Ilona lapunk kérdéseire kifejtette: kizárólag a törvényi előírásoknak megfelelő, kezelt szennyvíziszapot hajlandó átvenni feldolgozásra, és volt már rá példa, hogy visszautasított egy-egy nem megfelelő minőségű szállítmányt.

– A tapolcafői agyagbánya teljes rekultivációjához mintegy 500 ezer köbméter anyaggal kellene feltölteni a bányagödröket. Eddig körülbelül 40 ezer köbméter kevert anyagot helyeztünk el ezen a területen. Fogadhattam volna jóval több szennyvíziszapot is, de minden esetben leinformálom és megszűröm a leendő szállítókat, bekérem a vonatkozó vizsgálati jelentéseket. Sok ellenőrzésen átesett már a cégem, és sosem állapítottak meg környezetveszélyeztetést vagy ne adj’ Isten környezetszennyezést. Mindent a törvényi és a talajtani előírások szerint végzünk.

Régóta helyi lakos vagyok, a környéken laknak a gyerekeim is, és még sokáig itt szeretnénk élni. Még véletlenül sem szeretnék környezetszennyezést elkövetni – hangsúlyozta, majd érdeklődésünkre úgy fogalmazott, az előzetes minőségszűrések eredményeképpen a cége tapolcafői telephelyén eddig csak külföldi szennyvíziszapot vett át újrahasznosításra. Hozzáfűzte, az iszaphasznosításra vonatkozó hatósági engedélyében szerepel a fogadható anyag maximális mennyisége, ezt nem érték el, és nem is cél, hogy kihasználják a teljes keretet.

– Sok adat bárki számára elérhető a cégünkről és a tevékenységünkről az interneten. Hangsúlyozom, a fő profilunk a téglagyártás, ez adja az árbevételünk jelentős részét, vállalatunk jelenleg az egyedüli magyar műemléki téglagyártó cég. Az összes termékünk természetes és környezetbarát alapanyagból készül. Melléktevékenységként végzünk szennyvíziszap-hasznosítást, amit tavaly és idén valósítottunk meg viszonylagos rendszerességgel. Az ezt megelőző években kísérleti jelleggel fogadtunk egyszer-kétszer, elenyésző mennyiségben iszapot az újrahasznosítási eljárás vizsgálására – közölte Zsegraicsné Márkus Ilona.

Szennyvíz-újrahasznosítás és politika

Megjegyezte, 25 évvel ezelőtti férjének, Zsegraics Gyula fideszes önkormányzati képviselőnek a közhiedelemmel szemben semmi köze a Tapolcafői Téglaipari Kft.-hez, miképpen Horváth Sándornak, a Fehérvári Téglaipari Kft. ügyvezetőjének sem. A Fejér megyei cégnél egyébként kifejezetten termőföldet állítanak elő a szennyvíziszapból, annak a technológiának folyamatban van a nemzetközi szabadalmaztatása, míg Tapolcafőn agyagbánya-rekultivációhoz használják az anyagot.

Grőber Attila egyik júliusi sajtótájékoztatóin kiemelte, azt szeretnék, ha Magyarországon kizárólag megfelelő kezelési technikákon keresztülment szennyvíziszap újrahasznosítását végeznék, a külföldi import ellen pedig minden eszközzel tiltakozni fognak. Utóbbira valószínűleg már nem lesz ok, ugyanis az MTI tájékoztatása szerint Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter nemrég kijelentette: a magyar hatóságok a jövőben nem fogják engedélyezni a szennyvíziszap külföldről történő behozatalát, mert a magyar kormány nem kér más szennyeséből, és a hazai iszap bőven elegendő az itthoni földnek.

Az ezzel kapcsolatos engedélyek felülvizsgálatát megkezdték, illetve a hatóságok folyamatosan vizsgálják, hogy az eddigi behozatal az engedélyek szerint történt-e. Gulyás Gergely megjegyezte, habár a tilalomra az áruk szabad áramlásának uniós alapelve miatt nincs lehetőség, de a magyar hatóságok az engedélyek kiadásakor szabhatnak olyan feltételeket, amik lehetetlenné teszik a szennyvíziszap importját.

Hogyan vélekedik erről Zsegraicsné Márkus Ilona?

– Először megvárom, mit lép a törvényhozás, ezt követően gondolkodom el a továbbiakról. Egy biztos, bárhogyan alakuljanak a dolgok, természetesen a továbbiakban is a jogszabályi és törvényi előírások teljes körű betartásával működtetem a Tapolcafői Téglaipari Kft-t – hangsúlyozta az ügyvezető.